Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Nagy Olga: Szempontok a paraszti értékrend vizsgálatához

megbontotta a közösségek egyensúlyát, már ti. azokét, amelyeket a „fejlődés" nevében nem irtottak ki. Ugyanezt a gondolatot fejezi ki TOMKA Miklós másokra is utalva Vallási hiedelmek és nem vallási hiedelmek című előadásában: ,,a gyors változás [. . . ] a biztonságadást, a tájékozódás és változás megkönnyítését teszi kétségessé."

6 így az a paraszti közösség, amely hirtelen életformaváltás miatt veszti el a múltbeli örökségét, ezt semmilyen mással nem helyettesíti, valójában légüres térben mozog; szellemi élete elsilányul. Jól lemérhető ez abban is, ahogyan az ilyen közösségek saját költészetükhöz és művészetükhöz viszonyulnak. így érthetjük meg azt is, amit KATONA Imre Ancselre utalva mond: „ . . . primitív viszonyok közt... a biztonságtudatot nyújtó múltbaágyazottság dominál . . . A múltba ágyazott jelen az uralkodó idődimenzió."' A közösség ösztönös - számunkra babonásnak tűnő - védekezése, szellemi örökségéhez való ragaszkodása meggondolkoztató módon figyelmeztet arra, hogy a magas kultúra propagálásakor mennyi türelemre van szükség és milyen körültekintés kell ahhoz, hogy hasznos munkát végezzünk és ne romboljunk. Az értékrend mechanizmusa Az eddigiekben az értékrend mibenlétét, természetét az általános szintjén próbáltuk körvonalazni, hiszen ha szempontokat ígértünk a vizsgálathoz, nem is tehettünk egyebet. Az egyes közösségek vizsgálata viszont éppen azoknak az elveknek a gyakorlatba való átültetése lenne. Továbbra is megmaradva ezen az elvi síkon, vizsgáljuk meg az értékrendnek azt a mechanizmusát, amely működését biztosítja. Az értékrend kapcsán mindeddig közösséget emlegettünk, csoporteszméről szólottunk, holott a valóságban az értékrend a kollektivitás tagjaiban és tagjai által érvényesül. A közösség tagjai azt az értékrendet, amelyet készen kapnak s amelyet a hagyomány biztosít, maradéktalanul sajátjuknak érzik. Az értékrend elsajátításának két alapvető közege van: az egyik a család, amelybe az ember beleszületik. A gyermek és a serdülő itt tanulja meg fokozatosan mindazt, ami az életben szükséges és jó, vagy ami rossz, amitől őrizkedni kell, valamint a viselkedés módjait. Az ifjút - természetesen a felnőttet is - már a közösségi közvélemény állandó meg nem szűnő ellenőrzése szorítja a megszabott úton való haladásra. A továbbiakban tehát az értékrendbe való belenövésnek e két fontos közegét kell külön-külön taglalnunk. A család szerepe az értékrend kialakításában Köztudott, hogy a paraszti közösségnek milyen szigorú tilalmai vannak, amelyeket az egyénnek tisztelnie kell, különben valósággal kiközösítik. A nevelésnek tehát alkalmazkodnia kell a közösségi eszményekhez. Az erkölcsi nevelés alapja, anélkül, hogy ezt a közösség tudatosította volna, a 6 TOMKA Miklós : Hiedelmek a társadalmi tudat alakulásában és az egyéni tudat szerveződésében. A hiedelemrendszer változásának két problémájáról. In: Hiedelemrendszer és társadalmi tudat I. 103. (A továbbiakban: Hiedelemrendszer . . .) 7 KATONA Imre : Parasztságunk történelemszemlélete. In : Hiedelemrendszer . . .