Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Ikvai Nándor: Népi világítás Debrecen környékén

ECSEDI István hozta a múzeumba.

22 Ezek a kerek bádogmécsesek nagyon jellegzetes táji formák, akár „debreceni" típusnak is nevezhetjük őket. Hasonlóakkal nem találkoztunk az eddigi irodalomban. Ugyanez vonatkozik a korábban leírt (sajnos képen be nem mutatható) mázas-cserép zsírmécsekre is. A mécsesek időben legfiatalabb változata a bélcsavarós (masinás), petróleumlámpákhoz hasonló forma (5. kép). Néhány példányra már üvegcilindert is lehetett erősíteni, ezáltal nem füstölt annyira és jobban világított. Ezek már tulajdonképpen a petróleumvilágítás előfutárai.

23 A mécsesekben repce, napraforgó illetve tökmagolaj égett aszerint, hogy ki mit tudott ültetni és üttetni.

24 De ha egyik sem volt, rucazsírt is égettek. Mivel az olajmécsnek kevés világa volt (főleg hogyha nagyobb volt a szoba), kettő-három is égett belőle. Egy-egy háznál 5-6 mécses is volt. Biztonság kedvéért tartottak enynyit, meg hogy ne kelljen folyton hordozni, mindegyiknek megvolt a maga helye az istállóban, a konyhán, a szobában. A mécses helye a szobában rendszerint az asztal fölött lógó L alakú, vagy akár fordított T alakú fa tartón volt. Ez 40-60 cm-re lógott alá a gerendáról, attól függően, milyen magas volt a szoba. Ugyanilyen vagy más módon, de hasonló elven formált mécstartók voltak másutt is a falon, vagy a gerendáról lelógatva. A falitartok egyik szép példánya a Debrecenben gyűjtött darab (6. kép, V. 149. 1916.), ami a múzeum régi példánya. Ezek a falitartók vagy mennyezetfüggők egyben a mécsesek védelmét is szolgálták. A tűzzel a gyerekek elég sok bajt csináltak, azért kellett gondosan ügyelni a mécsesre is. Volt egy olyan változat is Berettyószentmárton4. kép. Álló bádogmécsesek: baloldalul gyertyahüvely (Debrecen, V.3.19

12-; talpas zsírmécses Debrecen? V.1.1912.) 22 Vö. ECSEDI István 1912. 177. 23 IKVAI Nándor 1958. 419. 24 Vö. ECSEDI István 1912. 176.