Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)
Ikvai Nándor: Népi világítás Debrecen környékén
i. kép. Bádogmécsesek a Déri Múzeum gyűjteményében [felső sor: Nagykereki 1850? V.63.71.1.; Debrecen 1912. olajozóbádog, ruca, vagy pintyőke, V.7.1912.; Debrecen, V.40.1930.; Hajdúböszörmény, V.78.63.1.; alsó sor: Nagykereki, 1900 ? V.63.71.1.6.; Kornádi, 1930. V.63.52.1.; Hajdúszoboszló, V.1907. 728.; Túrkeve, V.66.1931.; Tiszacsege, V.61.32.1.] Fotó: Ikvai N. [1-9. kép.] vidékünkön is. Az erdőben szedett taplót (amivel vásárokon is találkoztunk mint árucikkel) jól kifőzték és megszárították. Csipeteket törtek belőle és tettek ujjúkra a kődarab alá, amihez hozzáverték az acélt. Ha parazsat fogott, megfújták, szalma közé dugták vagy pipába tették. Hencidán elmondták azt is, hogy szükségből (az erdőn, mezőn) két száraz fa összedörzsölésével is csináltak parazsat, hogy rágyújthassanak vagy tüzet rakjanak. 10 A „kénes gyufa", ami falon, csizmatalpon, vagy bármihez dörzsölve meggyulladt, már nagy kényelmet jelentett (Berettyószentmárton). A házban az ilyen gyufát mindig száraz helyen tartották. Rendszerint a kemence nyakán a só mellett, vagy a falon, külön tartóban volt a helye. A fali gyufatartók némelyike díszesen formált hátlapú, mutatós tárgy volt. Ilyen példány a múzeum Balmazújvárosról bekerült (V. 61. 45. 1.) tárgya, amelyet 1920 körül készítettek Tiszacsegén. Ugyancsak Tiszacsegéről való egy másik, mécstartóval kombinált változat is (V. 61. 31. i.), amelyet Férge András készített 1925-ben. A mécset használaton kívül helyezték ide, hogy mindig megtalálják, és hogy ki ne boruljon belőle az olaj. Szükségtelen bizonyítani, hogy a világítást eredetileg a ház tüze szolgáltatta. Mivel a zsír, olaj, majd a petróleum is drága volt; a kemence vagy a nyitott spóra]tó, esetleg a félrelökött masinakarika világánál beszélgetett a család, különösen a hoszszú téli estéken, amikor egyébként is jól kellett fűteni. Csak vacsorához gyújtottak lámpát. A világot leginkább a ház asszonya (aki főz) gyújtotta meg. Ha vendég érkezett (akár csak a szomszéd is), azonnal világot tettek. Ez a kötelező tisztelet 10 UJVÁRY Zoltán 1958. 462.; IKVAI Nándor 1958. 410.
