Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Ikvai Nándor: Népi világítás Debrecen környékén

i. kép. Bádogmécsesek a Déri Múzeum gyűjteményében [felső sor: Nagykereki 1850? V.63.71.1.; Debrecen 1912. olajozóbádog, ruca, vagy pintyőke, V.7.1912.; Debrecen, V.40.1930.; Hajdúböször­mény, V.78.63.1.; alsó sor: Nagykereki, 1900 ? V.63.71.1.6.; Kornádi, 1930. V.63.52.1.; Hajdúszo­boszló, V.1907. 728.; Túrkeve, V.66.1931.; Tiszacsege, V.61.32.1.] Fotó: Ikvai N. [1-9. kép.] vidékünkön is. Az erdőben szedett taplót (amivel vásárokon is találkoztunk mint árucikkel) jól kifőzték és megszárították. Csipeteket törtek belőle és tettek ujjúkra a kődarab alá, amihez hozzáverték az acélt. Ha parazsat fogott, megfújták, szal­ma közé dugták vagy pipába tették. Hencidán elmondták azt is, hogy szükségből (az erdőn, mezőn) két száraz fa összedörzsölésével is csináltak parazsat, hogy rá­gyújthassanak vagy tüzet rakjanak. 10 A „kénes gyufa", ami falon, csizmatalpon, vagy bármihez dörzsölve meggyulladt, már nagy kényelmet jelentett (Berettyószent­márton). A házban az ilyen gyufát mindig száraz helyen tartották. Rendszerint a kemence nyakán a só mellett, vagy a falon, külön tartóban volt a helye. A fali gyu­fatartók némelyike díszesen formált hátlapú, mutatós tárgy volt. Ilyen példány a múzeum Balmazújvárosról bekerült (V. 61. 45. 1.) tárgya, amelyet 1920 körül ké­szítettek Tiszacsegén. Ugyancsak Tiszacsegéről való egy másik, mécstartóval kom­binált változat is (V. 61. 31. i.), amelyet Férge András készített 1925-ben. A mé­cset használaton kívül helyezték ide, hogy mindig megtalálják, és hogy ki ne bo­ruljon belőle az olaj. Szükségtelen bizonyítani, hogy a világítást eredetileg a ház tüze szolgáltatta. Mi­vel a zsír, olaj, majd a petróleum is drága volt; a kemence vagy a nyitott spóra]tó, esetleg a félrelökött masinakarika világánál beszélgetett a család, különösen a hosz­szú téli estéken, amikor egyébként is jól kellett fűteni. Csak vacsorához gyújtottak lámpát. A világot leginkább a ház asszonya (aki főz) gyújtotta meg. Ha vendég érkezett (akár csak a szomszéd is), azonnal világot tettek. Ez a kötelező tisztelet 10 UJVÁRY Zoltán 1958. 462.; IKVAI Nándor 1958. 410.

Next

/
Thumbnails
Contents