Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)
Szalontai Barnabás: Élet a nyírbátori parasztházban
a mosószerek általános használata előtt, s sokáig még azzal párhuzamosan is akáchamuból nyerték. A mosóteknőt állványra, mosószékre tették, s állva dolgoztak mellette. A mosás több mozzanatát, nyáron pedig a egész munkát a szabadban végezték, s ugyanitt terítették ki a frissen mosott ruhákat, ágyneműt száradni. Télen vagy rossz időben a padláson szárítottak. A gazdasszony mindennapos munkájához tartozott a lakóház takarítása, karbantartása. Reggelenként a legelső volt az ágyak bevetése és a szellőztetés. Ez utóbbi télen csak rövid ideig tartott, nyáron azonban egész nap nyitva volt az ablak. Ugyancsak mindennapos feladat volt a ház földjének állandó seprése, locsolása. Főleg a pitvar szorult rá sűrűn a sepregetésrc, naponta több alkalommal is. A lakószobát naponta, a kamrát hetente takartíották. A söprést mindig locsolás előzte meg. Erre a célra külön locsolócsupor szolgált, az alján két lyukkal. A ház tapasztott földje az állandó használattól időről időre feltöredezett, s ilyenkor a háziasszony feladata volt újramázolása, licselése. A tisztaságnak, a gazdaszszony rendszeretetének és szorgalmának megítélésében nagy szerepe volt annak, hogy a ház földje sima, frissen mázolt legyen. A mázolásra rendszerint hetenként sor került, ahol kisgyermekek voltak, ott gyakrabban is. A licselés után a földet sárga homokkal szórták fel. Nagytakarítást évente két alkalommal, húsvét és karácsony előtt, másutt húsvét előtt és ősszel végeztek. Ilyenkor a bútorokat is elmozdították helyükről, a házat kívül-belül kimeszelték. A rendszeres takarítás mellett nem kis munkát jelentett a lakóházak időnkénti karbantartása, felújítása. Az év folyamán kitöredezett falat tavasszal, még húsvét előtt tapasztották újra. Ez már sok esetben a családfő dolga volt. A kemencét viszonylag gyakran kellett meszelni, különösen a tüzelőpadkát. A kisebb javításokra a gazdasszony is vállalkozott, de a többévenként esedékes nagyobb tapasztások, javítások elvégzésére már inkább szakembert vagy hozzáértő ismerőst kértek fel, kisebb ellenszolgáltatás fejében. Nemcsak a kemence, de a szabadkémény (pendelykémény) is gyakori tisztítást, meszelést igényelt. Házilag havonta többször is tisztították, s időnként kéményseprőt is hívtak. A lakás karbantartásához a padlás gondozása is hozzátartozott. A csaknem kizárólag tárolásra használt padlást minden nyáron elő kellett készíteni az új termés befogadásához. Ekkorra már ugyanis rendszerint üresen állt, így minden nehézség nélkül lehetett benne dolgozni. A padlás licselésére sok helyütt felfogadtak valakit, a szegényebb családok ezt is maguk végezték. A nádtető javítását mindig szakemberre bízták. A hozzá való nád vagy saját földjükön termett, vagy a közvetlen környékről szerezték be. A jól nádazott tető 10-12 évenként igényelt javítást. A mindennapi élettel és magával a házzal kapcsolatos tevékenységek mellett a lakóház egy sor egyéb, alkalomhoz vagy a gazdasági év valamely időszakához kötődő munka színtere volt. Nemegy közülük közösségi jellegű, s a munka mellett egyúttal szórakozási lehetőséget is nyújtott. Ilyen alkalom volt a kender dörzsölése, amelyet az eresz alatt, s a fonás, amelyet a szobában végeztek. A szoba berendezésén egy kevéssé változtattak ilyenkor, de bútort nem vittek ki onnan. A szövés ugyanakkor egyéni munka volt. Az asztalt félre kellett húzni, hogy a sarokban az ablak előtt helyet biztosítsanak az esztavátának a szövés idejére. Közösségi alkalomnak számított a tollfosztás és a disznóölés is. Tollfosztáskor a szobából kivitték az asztalt a pitvarból, a tornácról vagy a kamrából lócákat vittek be a helyére. Másutt az asztalt rakták körül velük, s a tollat az asztalon tartották. Disznóöléskor az állat feldolgozása a pitvarban folyt, de a szobára is szükség volt, ott mosták ki a beleket. A füstölésre szánt szalonnát a dagasztóteknőben lesózva a padlásra vitték, majd amikor kissé megszikkadt, a szabadkéménybe akasztották. A szabadkéményben füs-