Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Szalontai Barnabás: Élet a nyírbátori parasztházban

5. kép. Pitvar belső részlete. Nyírbátor, Árpád u. 16. Elek Emil felvétele zott kanóccal világítottak. Petróleumlámpát régebben csak a vagyonosabb házaknál használtak. Fokozatos térhódításával azonban az olajmécses egyre inkább háttérbe szorult. Hozzájárult ehhez az is, hogy az olaj égése közben erősen füstölt. A szoba világításában a petróleumlámpa átvette a mécses szerepét, a mécsest azonban még sokáig használták az istálló megvilágítására, ahol helye a fal mélyedésében volt. A petróleumlámpát a mestergerendához erősítve vagy az asztalra állítva használták. A többféle forgalomban levő lámpa közül a szoba dísze volt a szépen kikovácsolt, nagy, porcelán függönylámpa, amely azonban nem mindenütt szolgált mindennapi használatra. A lámpákat a gazdasszony vagy a nagyobbik lány tisztította, töltötte fel újra. A petróleummal sok helyütt erősen takarékoskodtak, az esti beszélgetéseknél gyakran nem is gyújtottak lámpát. Ahol viszont kisgyermek volt a háznál, egész éjjel pislákolt a lángja. A gyertya Nyírbátorban sohasem vált fő világítóeszközzé. Rendserint akkor gyújtottak gyertyát, ha a petróleum kifogyott. Ilyenkor a kétfelé vágott burgonya domború felébe fúrt lyukba vagy egy lefordított csuporra állították. A pincébe mindig gyertyát vittek magukkal. A villany bevezetése a lakóházakba hosszú időn át tartott. A város gazdagabb polgárai már századunk első harmadában villannyal világítottak, a legszegényebbeknél a villany bevezettetése a 6o-as évekig váratott magára. A petróleumlámpa azonban még ma is minden háznál megtalálható. Évszaktól független, két-háromhetenként rendszeresen ismétlődő munkatevékenység volt a nagymosás, amelyet a pitvarban, télen néhol a szobában végeztek. A lúgot