Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)
Cs. Tábori Hajnalka: Díszes vértelekformák Egyeken
2. kép. Egyek, Tisza u. 61. Vízvezető nélküli tapasztott vértelek, egyszerű négyzet alakú szellőzőnyílással, az oromcsúcsban látható csúcsszelemennel Árkus mentén húzta meg magát, majd az Arad megyei Kisperegre vándoroltak, ahol napjainkig megőrizték származásuk helyét, és kényszerű kivándorlásuk emlékét/ Az új egyekiek faluközösségé való kovácsolódása a XVIII. század utolsó évtizedeire esett. Az új lakosság ugyanis nem egy helységből verbuválódott, hanem családonként különböző káptalani birtokokról, s köztük a legfőbb kohéziós erő, a közös vallás volt. A település, amelynek néprajzi és népnyelvi alaprétege egyértelműen palóc eredetről árulkodik, az ittélés hosszú ideje alatt sem vált hasonlóvá a Hortobágy vidékéhez. A közeli Tiszacscge lakóival szemben például mindig ellenséges magatartást tanúsítottak, ami nemcsak örökös élcelődésben, a szomszéd falubeliek lenézésében, önmaguk különbnek tartásában jelentkezett, hanem számos alkalommal tettlegességben is kifejezésre jutott. 7 Ennek az egyik fő oka nyilvánvalóan a konzerválódott és makacsul fennmaradt vallási ellentét volt. A csegeiek ugyanis nemzedékek során megőrizték annak az emlékét, hogy az új egyekiek egykori hittestvéreiket szorították ki otthonaikból. Mindezek ismeretében meglepő jelenség, hogy Egyek község mai lakosságának a tudatában nem él a lakosságcsere emléke. Még a legidősebbek sem tudnak róla. Véleményük szerint valamennyi ősük ott született Egyeken. A bevezetőben említett palócos jelleg azonban arra enged következtetni, hogy néhány nemzedékkel ezelőtt másképp jelentkezett ez a kérdés. A századforduló tá6 BENCSIK János-P. SZALAY E. 1979. 200. 7 BENCSIK János 1979. 225.
