Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Bárdi Ida: A hódmezővásárhelyi tanyaudvarok építményei

i. kép. Tanyai lakóépület virágoskerttel (Csáki Máté tanyája, T. 232.) értékek azt sugallják, hogy a tanyai építkezés fő szempontja a költségek minimálisra szorítása lehetett. Egy-egy városi portáról készített leltárban a ház értéke a tanyai lakóépületének 7-10-szerese, s hasonló az arány az istállók, ólak esetében is. Egyébként a környező tanyás vidékeken sem más a helyzet. Gyomán még 1846ban is 700-150 váltóforint különbözet mutatkozik a városi lakóház javára. A szentesi házak tartozékaikkal együtt 300 forint körüli értékre becsültettek a 18-19. század fordulója körüli évtizedekben, míg a szállási házak istállóval együtt sem értek többet 40 forintoknál. Kiskunhalas határában a kezdetleges épületekből álló tanyákat még ennél is alacsonyabbra értékelték. Az 1790-92. évi tagosításkor 1020 forintra becsülték a gazdát cserélő 70 tanyaház darabját. Az állatok számára emelt épületek sokszínűsége és nagy száma arra enged következtetni, hogy ebben a korszakban még igen nagy szerepe volt az állattartásnak a tanyai gazdálkodásban. Lóistálló, sertésakol, marhaakol, juhszín, lúdól stb. - de ez a sokféleség a gazdasági követelményeknek megfelelően fokozatosan leegyszerűsödött, átalakult a 19. század végére. Az átmenetet nehéz lenne pontosan nyomon követni, hisz rengeteg egyéni variáns lehetséges. Az átalakulás alapvető iránya az ideiglenesség fokozatos megszűnése, az állattartásban a külterjesség felszámolódása, helyette a gabonatermelés térhódítása, aminek egyenes következménye a jól gondozott igavonó állomány fenntartásának szükséglete, s mert a legelők fogytán vannak, nagyobb jelentőségre tesz szert az istállózás, a kézből takarmányozás. Ennek következtében előbb vagy utóbb stabil, hosszabb időre szánt, jobban felszerelt, nagyobb épületeket emelnek az állatok számára, s ezzel egyidőben vagy ezt