Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)
Lukács László: Tűzhelyek a mezőföldi házban
nyitott kéményes uradalmi lakóházak (nagyfaludi ispánház 1796, csáktornyai uradalmi lakóház 1803) tervrajzain már ilyen konyhai kemencéket láthatunk. 48 BÁTKY Zsigmond és GUNDA Béla megállapította, hogy az alföldi konyhák középpadkája a Dunántúl felől terjedő alacsony, négyszögletes kemencék maradványai. 49 A konyhai kemence az Alföld peremvidékein (Felső-Tiszahát, 50 Dél-Bihar, 51 Bodrogköz 52 ) századunkban is megvolt. Ennek ellenére elgondolkodtató, hogy az archaikusnak tűnő alföldi középpadka a Dunántúl nagy részének parasztházaiban viszonylag fiatal hasábkemencéből alakult-e ki. Valószínűleg akkor van igaza BÁTKY Zsigmondnak, amikor azt írja, hogy az alacsony konyhai kemence, tetején nyílt tűzhellyel, „ez a célszerű és úri tüzelőtípus" terjedt nyugatról kelet felé. Tehát nem a dunántúli parasztházakban is fiatal hasábkemencével, hanem a már korán nyitottkéményessé vált úri konyhák sütőkemencéjével lehet kapcsolatban az alföldi négyszögletes középpadka. Tudjuk, hogy a Nagy-Sárréten a középpadka legrégibb formája köralakú volt. Ezt váltotta fel a négyszögletes, asztalszerű középpadka, amely eredetileg körbejárható volt, majd a konyha hátsó falához építették. 33 Az alföldi konyha középpadkájának alakulásánál lehet, hogy csupán ez a formai és elhelyezésben' változás tulajdonítható a hasábkemencék hatásának. A Mezőföld területén a középpadka előfordulására egyetlen adattal sem rendelkezünk. A meglevő oldalpadkák és katlanok az Alföld és Nyugat-Dunántúl területére egyformán jellemzők. Használatukat tekintve a katlan inkább alkalmi (mosás, befőzés, disznóölés, lakodalom stb.), az oldalpadka elsősorban téli tűzhely, minek parazsát használat után a szobai kemencébe tolták. A Mezőföldre jellemző szobai nyeregkemencék (dorkókályhák) területi elterjedését KÜCSÁN József vizsgálta meg. 54 Megállapította, hogy a Dunántúl középső és keleti részén észak-déli irányban, a Zoborvidéktől Tamásiig egy bizonytalan szélességű sáv található, ahol a szobákban csonkagúla alakú, sárból, vályogból épített tüzelőberendezés állott, amit kályhaként (Mezőföld), de emellett kenyérsütő kemenceként (Keleti-Bakony, Komárom m.) is használtak. Területi elterjedésével kapcsolatban KÜCSÁN József még ÉBNER Sándor által Pest megyében (Sári, Dabas, Gyón) felderített azonos alakú szobai kemencékre hivatkozik. 55 A szobabeli nyeregkemencét Kelet-Mezőföldön már banya, banyakemence néven ismerik. Azonos formában és elnevezéssel a Mezőföldtől északra fekvő falvakban (Pákozd, Sukoró, Velence) is megtalálható. VAJKAI Aurél a Pilisből és Tárnok, Sóskút községekből (Pest m.) közölt a dorkóval vagy a banyával azonos formájú szobai kemencéket. 56 CSALOG József arról tudósít, hogy a Tolna megyei Duna-szakaszon, a Sárközben is előfordulnak „a nagy négyszögletes, csonkagúla alakú banyakemencék." 0 ' Tudjuk, hogy a Nagy Magyar Alföld szobai kemencéi a Duna-Tisza közén és a Duna mentén csokagúla formájúak. 58 A Mezőföld hasonló alakú szobai nyeregke48 VAJKAI Aurél 1957. 93-94. 49 BÁTKY Zsigmond é. n. 220-221; GUNDA Béla 1936. 193. 50 BÁTKY Zsigmond é. n. 221. 51 GYÖRFFY István 1916. 102. 52 GUNDA Béla 1936. 193. 53 DÁM László 1968. 250. 54 KÜCSÁN József 1979. 318-320. 55 ÉBNER Sándor 1927. 157-160. 56 VAJKAI Aurél 1937. 124-130, 1979. 21. 57 CSALOG József 1939. 36-39. 58 BARABÁS Jenő 1979. 77.