Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Erdész Sándor: A nyíri Mezőség népi építészete

z. Szentmihály-N yíregyháza. Neve: „Nyíregyházi út". Nyomvonala azonos a 36. sz. műúttal. 3. Szentmihály-N agy kalló. Neve: „Kállai út". Eltűnőben levő földút, mely Felsősimán és Császárszálláson haladt át. 4. Szentmihály-Királytelek. Neve: „Királytelki út". Ez a mellékút Királytelken át Keresztúton (Kótajban) torkollott a Kisvárda felé haladó országúiba. 5. Szentmihály-Ú)fehértó. Neve: „Fehértói út". A két települést köti össze. Ezeknek a mellékutaknak (az első kivételével!) meghatározó szerepük volt a szentmihályi tanyarendszer kialakulásában, mivel a kertségek megszűnése után, az 1787. évi határfelosztáskor, a járható utak mentén osztották ki a tanyatelkeket.

39 Meg kell említenünk azt is, hogy a nyíri Mezőségben a régi úthálózat tanúsága szerint a központ Szentmihály volt. A nyíri Mezőség, mint néprajzi táj, a Nyírség és a Hajdúság közé ékelődik. Természetes tehát, hogy e két szomszédos nagytáj hatása nemcsak társadalmi, gazdasági, kulturális vonatkozásban, hanem a népi építészetben is kimutatható. A hagyományos paraszti életmód, a félszilaj állattartás, a pásztorkodás, az ólaskertekben folyó munka, a vásározás, az iskolarendszer

40 stb., hajdúsági kapcsolatokra utal, míg a majoros gazdálkodás, a nemesi öntudat, a zsellérsors, a kivándorlás, a földművelés, a népszokások stb. tipikusan nyírségiek. A nyíri Mezőségben a lakóházak falazatát általában döngölt földből készítik, akárcsak a feketeföldi Hajdúságban. Előnye az, hogy az anyag a ház mellett ásott gödörből került ki, amit aztán, hosszú évek során szeméttel töltenek be. A homokos nyírségi falvakban is kedvelték a vert falat, de ehhez a földet már oda kellett szállítani! Minden falu határában volt földhordó hely. A vályogvetés terjedésével ezeket aztán vályogvető helynek vagy vályogvető gödröknek nevezték. DANKÓ Imre hívta fel a figyelmet arra, hogy a homokos hajdúsági városokban a vályoggal való építkezés már a múlt században is elterjedt volt.

41 Ugyanis a fal anyagát így is úgy is szállítani kellett. A vályoggal való munka, a falrakás sokkal könnyebb és gyorsabb, de hozzá kell tennünk, hogy drágább is. A vert falas építkezésben ezért mutatkozik fáziseltolódás; a Hajdúságban kb. a századfordulóig, a nyíri Mezőségben az 1930-as évekig, a Nyírségben pedig az 19 50-es évekig dívott a vert falas építkezés. Visszatérve a falazatra, a nyíri Mezőségben is kedvelték a fecskerakásos sárfalat, a paticsfalat (az árvizes részeken), a vályogfalat, akárcsak a kötött talajú hajdúvárosokban.

42 Viszont a nyírségi mereglyés falat itt egyáltalán nem ismerik.

43 A lakóházak külső formája, legalábbis az I. világháborúig, a nádfedés fennmaradásáig a szomszédos tájakéval azonos volt. Ezek a házak az utca felé felső csonkakontyosak, csonka deszkaoromfalasak voltak, deszkából készült ferde vízvezetővel, hátul pedig deszkaoromfallal, padlásfeljáróval. De a nádfedésűek között is találunk nyeregtetős vagy éppen eresztett végű házakat. A cserép megjelenése óta azonban a házformák eléggé eltérőek: A nyíri Mezőségben csonkakontyos házakat 39 GOMBÁS A., 1965. 97. 40 SÖRÉS J., 1887. 164. 41 DANKÓ I., 1970. 255-326. 42 DANKÓ I., 1968. 377. 43 SZABÓ L., 1968. 526-547. - A szerző csak Kelet-Nyírséggel foglalkozott. Ehhez fűzzük, hogy a mereglyés építkezés nem kevésbé ismert Nyugat-Nyírségben és Rétközben sem!