Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Erdész Sándor: A nyíri Mezőség népi építészete

Mezőségtiek nevezte.

7 Megjegyezzük, hogy ezt a területet a geográfusok sohasem' sorolták a Nyírséghez vagy a Hajdúsághoz. Tájunk földrajzi képét „A nyíri Mezőség" fejezetcímmel nemrégiben BORSI Zoltán rajzolta meg.

s Szabolcs-Szatmár megye nyugati csücskében - a nyírségi homoktól, a Tiszától és a Hajdúháttól határolva - hat község települt meg: Tiszavasvári, Tiszadob, Tiszadada, Tiszalök, Tiszaeszlár és Tiszanagyfalu. Jellemző rájuk, hogy főleg szarvasmarha-, ló- és juhtenyésztéssel foglalkoztak, valamint, hogy e községek a kertes (kétbeltelkes) település emlékeit őrzik. Tiszavasvári Büdszentmihály és Tiszabüd egyesítésével jött létre. A tájnak jelenleg is ez az óriásfalu a központja, a népszámlálás adatai szerint 1980-ban itt 14 270 ember élt.

9 Szentmihályon, a ma is különálló falurészen nagyszámú kereskedő és mesterember talált megélhetést; nekik köszönhető, hogy az ,,oppidum"-ban virágzó gazdasági életet teremtettek. Híresek voltak a szentmihályi vásárok; a szentmihályi bundáért (azaz cifra női kisbundáért) szívesen jöttek ide Hortobágy környékéről is.

10 Az örökmozgó büdi ember külön fogalom volt a környéken.

11 A többi mezőségi községben a lakosság nemcsak állattartással és földműveléssel foglalkozott, hanem halászattal is. Sok családnak nyújtott megélhetést a Tisza és a Morotva (a folyó holt ága) ; a halászmesterség apáról fiúra öröklődött. Településtörténet 1 Mielőtt az egyes községeket sorravennénk, szót kell ejtenünk az alföldi kertes településekről. Nemcsak azért, mert tájunk az Alföld szerves része, hanem azért is, mert GYÖRFFY István a kertes települések klasszikus példáit a szomszédos hajdávárosokban találta meg.

12 Lehetségesnek tartotta, hogy a kertes települések a Hajdúságtól és a Nagykunságtól jóval távolabb is léteznek, ennek határvonalait azonban nem rajzolta meg. HOFER Tamás kutatásainak eredményeiből tudjuk, hogy a kertes települési forma, melynek egyébként több típusa is van, a Duna mentén, a Vág völgyében és a Dunántúlon sem ismeretlen.

13 Itt kell megjegyeznünk azt is, hogy a nyíregyházi bokortanyák kertes vagy nem kertes jellege ezideig eléggé vitás kérdés volt. Ügy véljük, hogy NYÁRÁDY Mihály - élete alkonyán írt, legutolsó - tanulmánya tisztázta ezt a kérdést; a nyíregyházi kertek (közvetlen a város szélén!) ugyanis a XVIII-XIX. században szérűs- és szalmáskertek voltak, de ólaskertek sohasem.

1

''' BALOGH István körültekintő helyszíni és levéltári kutatással négy mezőségi községről (Szentmihály, Tiszabüd, Tiszadada, Tiszalök) bizonyította be, hogy ezek korábban kétbeltelkes települések voltak. Szentmihály földhasználatáról, a helyi communitás jogairól szólva, az itteni ólaskertek kialakulásának megértése céljából megjegyzi, hogy: „ . . . a hajdúvárosok példáját nem lehet elhanyagolni" ,

& Balogh •1 BALOGH I., 19758 BORSY Z., 1975. 32-35. 9 içSo. évi népszámlálás. 535. 10 Az 1900. évi népszámlálás adatai szerint Szentmihály összlakosságának (7439 fő) 10,07 %-a (749 fő) iparból, 4,5 %-a (335 fő) pedig kereskedelemből élt. A 202 műhelyből in (54,95%) a ruházati iparhoz tartozott! - içoo. évi népszámlálás. 606-609. u HUNYADI J., 1980. 140-146. 12 GYÖRFFY I., 1926. 13 HOFER T., 1959. 14 NYÁRÁDY M., 1979. 21-26. 15 BALOGH L, i960. 85.