Dankó Imre szerk.: Bolgár tanulmányok III. (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 37. Debrecen, 1980)

Fodor István: A magyar-bolgár-török kapcsolatok történeti hátteréről

bari), közvetett úton mégis vallomásra bírhatók a leletek. Arra fentebb már utaltunk, milyen mély nyomokat hagytak a szaltovói kapcsolatok a magyarság gazdálkodásában és műveltségében. A szaltovói területek fölötti (a IX. század első harmadától bizonyára igen erős) kazár fennhatóság egyúttal azt is jelenti, hogy a Don-vidéken és annak szomszédságában a magyarok is meglehetősen hosszú ideig kazár alattvalók lehettek, időnként pedig azok szövetségesei. E régészeti következtetés teljes összhangban van az írott források híradásaival. Az arab és bizánci kútfőkből ismert magyar kettős királyság intézménye kétségkívül kazár eredetű. {Czeglédy 1974, további irodalommal.) Czeglédy Károly hívta fel a figyelmet F. Sierksma holland vallástörténész fontos megfigyelésére, aki „...rámutatott arra, hogy a szakrális királyság minden eddig ismert esetben ott fejlődött ki, ahol előzőleg felülrétegezett társadalom jött létre, vagyis: egy törzscsoport hódítással és erőszakkal kényszerítette uralmát egy vagy több másikra". (Uo. 12.) E „felülrétegezettség" lehetőségei tehát a régészeti leletek fényében is adottak voltak kazár—magyar viszonylatban a VIII. század végétől, s különösen a IX. században. A kazár—magyar kapcsolatok hosszú időtartamát régóta vallja a történetírás, igen komoly gondot okoz azonban ebben a tekintetben Bíborbanszületett Konstantin ellentmondó híradása, aki szerint a magyarok „együtt laktak a kazárokkal három esztendeig, s minden háborújukban együtt harcoltak a kazárokkal". (DAI, 38. fej.) Ezért a császár szövegében levő három év alatt általában két- vagy háromszáz évet értettek a történészek. Legutóbb Czeglédy Károly határozottan szembeszállt ezzel az önkényes eljárással. Úgy véli, hogy a kazár—magyar „együttélés" 886—889 közé tehető, amikor a magyarok kazár területre költöztek, s katonai segédnépként részt vettek a kazárok évenkénti besenyő háborúiban. {Czeglédy 1975, 50—51.; 1976, 85, korábban Sinor Dénes is hitelt adott a konstantíni 3 évnek, a magyarság rendkívül rövid ideig tartó Don-vidéki [levédiai] tartózkodását feltételezve: Sinor 1958, 539.) Emellett hangsúlyozza a két nép kapcsolatának többszöri változását: 850 táján a magyarok a megerősödött kazároktól függő viszonyba kerültek (vö. a fenti régészeti adatokkal!), de 860—870 között visszanyerték függetlenségüket, majd 886-ban újabb kazár szövetség (alávetettség) következett. A kettős királyság intézményét a 850-es években vették át, amely 880 és 886 között — talán a kijevi orosz állam csapataitól elszenvedett vereség következtében — megszűnt, s Levédi „.. .már csak olyan primus inter pares volt a többi magyar törzsfők között, aki szoros szövetségi kapcsolatban élt a kazárokkal". {Czeglédy 1975, 49—50.; 1976, 84—85.) Úgy vélem, Czeglédy Károly röviden ismertetett gondolatmenetének legfőbb tanulsága az, hogy a kazár—magyar kapcsolatokat semmiképp nem tarthatjuk állandó jellegűeknek, s e kapcsolatok valóban nem három évig tartottak, hanem ennél sokkal tovább (mindenképpen több, mint egy évszázadig), a császári híradás három éve csupán ezek egyik mozzanatára vonatkozik. Ily módon nem csak az arab és bizánci források közötti látszólagos ellentmondás oldódik fel, hanem a régészeti eredmények is összeegyeztethetőek lesznek e híradásokkal. Czeglédy Károly nagy jelentőségű elgondolásának egy-két részlete azonban talán másképpen is értelmezhető. Nehezen tartjuk például elképzelhetőnek, hogy a kettős királyság intézményét a magyarok 850 körül néhány év alatt vették volna át. Az ilyenfajta átvételekre (esetünkben bizonyára a magyar államszervezet legkorábbi eleméről van szó) és azok