Dankó Imre szerk.: Bolgár tanulmányok III. (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 37. Debrecen, 1980)
Fodor István: A magyar-bolgár-török kapcsolatok történeti hátteréről
2. Volgai bolgárok és magyarok Századunk 30-as évei óta, amikor Fettich Nándor, A. Zakharov és V. Arendt felhívta a magyar tudományos közvélemény figyelmét — az általuk akkor ugyan magyarnak tartott — volgai bolgár tankejevkai temető egy véletlenül előkerült lovassírjára (Fettich 1933, 376.; 1937, 35—36.; Zakharov— Arendt 1934, 38—39, 58—59, 78—80, Pl. IV, 15—29.) mindenki tisztában volt vele, hogy a nagy Volga-könyök vidékén magyar őstörténeti szempontból rendkívül fontos régészeti leleteket rejt a föld. A volgai bolgár—magyar kapcsolatokról ugyanis az erről szóló legértékesebb írott forrás, Juli anus útibeszámolója alapján tudunk, aki 1236-ban az Ő földjükön talált rá a keleten maradt magyarok egy csoportjára. (Vö. : Dörrie 1956, 151—161.; Fodor 1977d, 9—20.; 1977c, 145—150.) A volgai bolgárok régészeti emlékanyagának rendszeres feltárása az 50-es években kezdődött. (Merpert 1957; Gening—Halikov 1964.) (A volgai bolgár városok kutatása ekkor már több évtizedes múltra tekintett vissza: Smirnov A. 1951, 167—274.) Különösen a nagy sírszámú bolsie tarhani temető feltárása jelentős, mivel a Középső Volga melletti hazájukban a legkorábbi bolgár emlék. (Gening—Halikov 1964.) E temető leletei alapján kétségtelennek tűnik, hogy ez a bolgár népcsoport nagyjából a 750-et megelőző 1—2 évtizedben érkezett itteni szállásaira a Kaukázustól északra elterülő vidékekről, nem pedig 600 tájékán, amint azt a kutatók korábban feltételezték (Gombocz 1912,205.; Poppe 1927, 9.; Tallgren 1925, 356), vagy pedig a VII. század2. kép. A verebt karikás öweret (2:1) ban (Munkácsi 1905, 82.), amint ezt néhányan még ma is vélik. (Erdélyi 1976,. 125.; Vass—Filep 1977, 320.) A bolsije tarhani után a több mint ezer sírós tankejevkai IX—XI. századi temető 2 bővítette lényegesen korábbi ismereteinket. (Halikova— Kazakov 1977.) A magyar—• volgai bolgár kapcsolatok szempontjából pedig valóságos fordulópontot jelentett: a tankejevkaiak és a honfoglaló magyarok temetkezési szokásaiban oly mérvű hasonlóságot figyeltek meg, hogy egyes szakemberek — igaz túlzó módon — majdhogynem 2. A temető a Volga bal partján, az egykori volgai bolgár fővárostól, Bolgaritól nem nagy távolságra van. (Másképpen: Erdélyi 1977, 77.) Az idegen nyelvű átírásban előfordult tévedések miatt jegyzem meg, hogy Boläe Tarhany helyesen;: BolSie Tarhany; Kaibelpedig Kaibely. Vö.: Erdélyi 1976, Taf. 39/1.; Halikova— Kazakov 1977, 21.
