Dankó Imre szerk.: Bolgár tanulmányok III. (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 37. Debrecen, 1980)

Fodor István: A magyar-bolgár-török kapcsolatok történeti hátteréről

teljes azonosságról beszéltek. (László 1973, 63.; 1975, 206.; Bálint 1971, 93.) Mivel a volgai bolgár és a X. századi magyar temetó'k hasonlóságát több alapos tanulmány taglalja (Halikova 1972; 1972a; 1973; Kazakov 1972; Fodor 1977, 97—101.), ehelyütt csak röviden utalok a legfontosabb közös vonásokra: — Mindkét népességnél általános az ún. részleges lovastemetkezés, vagyis az előkelő elhunytakkal eltemették a feltorozott hátasló koponyáját és lábcsontjait. (Az ún. „lábhoz tett" változat az általános, de az is előfordul, hogy a ló kitömött bőrét helyezik a sírba.) — A temetőben gyakran megnyilvánul az állatok szellemlényeibe vetett hit, az ún. ongon-kultusz. — Az elhunytak tájolásának, a sírgödrök formájának szinte tökéletes azonossága. — A tankejevkaiak ezüst halotti maszkja és a honfoglaló magyarok ezüstszemes halotti szemfedőjének azonos hitvilági háttere volt. (Ráadásul az egyik tankejevkai sírban is feltehető a magyarokéval azonos ezüstszemes halotti szemfedő használata: Kazakov 1971, 123.; Fodor 1977, 110, 88j; 1977a, 62. 89.j) 3. kép. Versec—Crvenka, cserépüst