Tóth Endre szerk.: Oláh Gábor ébresztése (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 36. Debrecen, 1981)

Szemelvények Oláh Gábor műveiből - 2. Szépprózai művek

— Csak nem váltak külön Bakó uramék? Bakó Mihály fölveti a fejét keményen: — Miért ne, ha én úgy akarom? Megélek én asszony nélkül is. Nem vagyok én még olyan elesett ember, hogy másnak a kegyelmére szoruljak. Van két kocsim, tudok főzni, mi kell egyéb? A lelkemet nem érdemes kárhoztatni egy asszonyért. — Na, de mégis, Bakóné asszonyom nem érdemelte meg, hogy az utcára kerüljön. — Utcára? Hát ne kerüljön. Ott a másik ház, élje világát. Bánom én. Varjas uram szeme nagyot nyílt: — Vagy úgy? . . . Az már más. — És megsodorta kajla bajuszát. — Micsoda „az már más?" — pattant fel Bakóban a guggoló harag. — Ha akarom, kiszórom az utcára, de nem akarom. Az már más ... micsoda az a más? Varjas ravaszul rávillantott szemével az asztalra tett száraztésztára, megszegett új kenyérre: — Azt a tésztát is Bakó uram gyúrta? Azt a kenyeret is Bakó uram dagasztotta? — Nyavalyát ! ... Az az asszony dolga. — Vagy úgy! — mondta nyújtottan a ravasz csősz. — Az már más. Szóval elválik Bakó uram, de a kenyeret csak a felesége dagasztja, a tésztát csak a felesége gyúrja, mi? . . . Bakónak elvörösödött a nyaka: —• Hát aztán? Mi köze hozzá, mi? Ki a fene hívta ide kendet, mi? Ne nappal császkáljon a dűlőn, hanem éjszaka, mikor a tolvajok felhúzzák a csizmát. Annyit lopnak itt a kertben, mióta kend a csősz, hogy az már az égre kiált! — Ne, te ne — dünnyögte félhangosan a gacsos Varjas. — Ügy látom, a tyúkszemére hágtam valakinek. Megbillentette rossz kalapját, és elenyészett. Bakó még sokáig kiabált utána: — Mégis disznóság, szedi a rengeteg fizetést, és a kis ujját se moccant ja meg a kertség érdekében. Ingyenélő vén sehonnai. Csak az orrát üti bele minden dologba; esett volna a feje lágyára kéthetes korában. Jóska hozta a bádog friss vizet. Kikapta a kezéből, s olyan hatalmasat húzott belőle, hogy a fiú megijedt: még a fedő is leszalad a torkán. Azután lélegzett olyat, hogy Jóska csak tátogott: minden levegőt elszippantott előle.