Tóth Endre szerk.: Oláh Gábor ébresztése (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 36. Debrecen, 1981)

Szemelvények Oláh Gábor műveiből - 2. Szépprózai művek

nem a király felesége. A férfi mindig egy ember, az asszony csak félember. Nahát. Az anyátok úgy elrontott benneteket, mint a nagy szárazság a lábon álló vetést, vagy a szakadatlan eső a mezőt. Nem jó az a nagy tutujgatás. Abból lesz ember, akit kölyök korában kihajítanak a világba. Vagy megdöglik, vagy megél. Engemet se nyalogattak, hanem pofoztak; azért keményedtem meg. Aki velem tart, nem jár rosszul. Mert a két kocsi meg a három ló csak az én kezemben van; én adom, vagy én tagadom. Nahát. . . Hogy László úrból (a másik fiából) tekintetes vagy nagyságos úr lett? Hm. Az nem az anyátok érdeme. Az a fiú rám ütött. Isten után nekem köszönheti jólétét, de nem köszöni. Nagyon elbízta magát, ránk se néz. Nem baj. Akármilyen magasra nő a fa, csak a földben a gyökere. Űgy bizony. Bakó már évtizedek óta néma harcot vív a feleségével: gyermekei szeretetéért. Mikor észrevette, hogy a „kölykök" valahányan anyjukhoz húznak, igen megháborodott lelkében. Ejnye, ejnye, ez az asszony ellopja tőlem a gyermekeim szívét. Bizonyosan uszítja is őket ellenem. Jó lesz vigyázni, mert ha én maradok utoljára, még a kenyér haj at is megvonják tőlem: mehetek a szegényházba. Vagy koldulni. Ezért szerette volna őket egyenként visszahódítani. Most még a haszontalan Jóska jóindulatáért sem sajnált versengeni. A nagyfejű és nagykezű fiút könnyen le lehetett venni a lábáról, annak adott igazat, aki kövérebb falatokat rakott a tányérjára. Most az apjafőzte lebbencsleves és a félliter bor hevítette szívét a morcos oroszlán mellett. Hortobágy utcán viszont az anyjának ad igazat. Nem jellem. A falatozókra valaki ráköszönti a delet. Varjas uram, a csősz. Megáll kinn a fő mezsgyén, onnan eresztgeti be a szavakat a Bakó Mihály kerti udvarára : — Még ugyan nekigyürkőztek Bakó uramék. Valami fáin illata van annak a csim-csámnak. —• Nem asszony főzte — mondja büszkén Bakó. — Hogy-hogy? — A magam kenyerén élek — mormogta lefelé szegezett fővel a zimankós ember. Varjas uram nekitámaszkodik a berenának, kezdi érdekelni a dolog. — Csak nem vált külön az asszonytól? Bakó dörmög valamit. Azután rászól csámcsogó fiára: — Eredj csak, hozz egy kis friss vizet a kútról. Jóska feltápászkodik, megy a bádoggal a közös kútra. Nagyon jó a vize; nem ugrott még bele senki. Mikor a fiú eltűnt, Varjas megismétli kérdését: