Tóth Endre szerk.: Oláh Gábor ébresztése (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 36. Debrecen, 1981)

Szemelvények Oláh Gábor műveiből - 2. Szépprózai művek

BAKÖ MIHÁLY VÁLIK Elbeszélés Bakó Mihály eltökélte magában, hogy elválik az asszonytól. Sok nehéz tusát harcoltak harmincöt esztendő alatt, de már tovább nem bírja. Mikor a Csigekertben megvette azt a kis szőlőt, kimeszeltette a kis hegyes kőházat, megnyugodott: — Na. Legalább nem étetem magamat a méreggel. Ide költözöm. A vénasszony meg hadd turbékoljon odaát, a Hortobágy utcán. Semmi közünk többé egymáshoz. Berendezkedett a kis kerti lakásban. Nagyfejű fiát, a tohonya Jóskát bízta meg, hogy szállítson „amonnan" eleséget. Jóska jelentette az édesanyjának: a gazda eleséget kér. — Ott van, vigyed — mondta neki félvállról a kis Bakóné. Jóska aztán nagy szuszogva-nyögve, összekajdászott mindent, ami kell. A kamrában levágott az oldalszalonnából akkorát, hogy mikor a lábára esett, majd eltörte. A zsírosbödönt egyszerűen mindenestül ki akarta szállítani, de az anyja kikapta kezéből: hogy is ne, hát mi a napot nézzük, ha délre harangoznak? — Egy csuporra valót kimért neki: nesze. Jóska a lengő polcról is lemotozott egy zacskó száraztésztát, maradék tarhonyát; egy kis zsákot telerakott kolompérral; csomó vereshagymát, paprikát, sót is sikerített. Azonkívül süttetett egy egész kenyeret az öregnek, hiszen azt mondta: „elválok anyátoktól, külön kenyéren élünk". Hadd legyen neki külön kenyere. Az egész mindenséget targoncára rakta s a hátulsó kapun megindult kifelé, a Csigekertbe. A kis Bakóné könnyein keresztül mosolygott utána. Milyen tökéletlen a férfinép! Jó melegek jártak; a nagy mamlasz Jóskának kiserkedt a zsírja, anynyira erőlködött. Sokszor kellett útközben pihennie. A kertek közt kóbor kutyák lézengtek s ahogy szimatra vették az utazó kamrát, rendkívüli érdeklődéssel kezdtek a targonca körül karikázni. A jó szalonnaillat, a zsír szaga messzire szállott a lengedező szél szárnyán, s ahány kánisz lopta