Tóth Endre szerk.: Oláh Gábor ébresztése (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 36. Debrecen, 1981)

Szemelvények Oláh Gábor műveiből - 1. Versek

A SZONETTEK KÖNYVÉBŐL 6. Apám, apám, mit bántod ősz anyámat? Tán benned is csaták viharja dúl? Tán benned is dühöt fajzott a bánat, Hogy most önnön testedbe marsz vadul? Gondolj csak ifjúságod szebb korára: ö volt napodnak napja s esti holdja, Szerelmednek virágzó rózsafája, Ki bimbójában véredet karolta. Nem fáj szemednek: arcod könnye mossa. Nem fáj szívednek: szívét ölni meg; Nem fáj lelked: ha durván ostorozva, Elhervadt ajka irgalmat remeg? Ne bántsd! Nem lesz, ki tört szemed lefogja S fej fát állítson sírba hullt porodra. 97. Megütnek — fáj. Mellőznek — sírva bírom. Szeretnek —• szívem árad, mint folyó. Emelnek — szédülök. Ha puszta síkon Vadásznak: porba fektet egy golyó. Ők azt hiszik : hallgatag bánatomnak Aszbeszt övében gyújthatatlan vagyok; S rám színes szikrát, lángot játszva dobnak, Lelkem perzselik e tűz-csillagok. Ha vad ütésre dallamos jajokban Olvad fel kínom: tetszik az nekik, S hogy dalforrássá váljak és pirosan Peregjen gyöngyöm: szívem megszegik. S még ők méltatlankodnak, ha halottan Zengő taps-záporukban összerogytam.