Tóth Endre szerk.: Oláh Gábor ébresztése (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 36. Debrecen, 1981)

Szemelvények Oláh Gábor műveiből - 1. Versek

Lehull az idők rózsaszín virága, Mit ér a leveletlen, puszta ág? Mit ér ezeregy költemény, ha elfut Az ezeregynél drágább ifjúság! Gábor, ne légy bolond. OKTÓBER Lenn a határon vért szűrnek a halmok; Itt őszi fényben úszik tíz torony. Pénzét csörgeti sárga hivatalnok; Nők páváskodnak a piac-soron. Zsidók éheznek hosszú-napra kelve; Részeg gajdolja egyhangú dalát; Pillangózik facér lányok szerelme, Az utcákon trombitaszó nyilai át. Sebesültek mankója dalra koppan; Űj nászmenettel nyargal egy szekér. A városon túl nyolc fegyverbe' robban Éles halál — s két muszka útra kél. Fenn: húzó raját vonja és kavarja A bús ősz károgó ezernyi varja. ADY ENDRE HALÁLÁRA Suhan csolnakod. A fekete víz Nehéz rózsákkal hímzett mese-bársony. Evező nem ver. De gyémánt uszály Lobog a rejtelmes halál-csapáson. A csónak ormán állsz, árnyék-király, Köd-alakod a túlsó partra réved, Homlokodon csillag ég, s bíborán Izzik szívedben el nem élt sok éved.