Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

Népköltészet és irodalom a népi kéziratos könyvekben

emlékezett a szövegre s így maga alakította ki a sorokat. A füzetben még néhány helyen felbukkan emlékvers : Ha csöndes nyári alkonyon Forgatod e lapokat Emlékezzél meg arról Ki irta e sorokat Botpalád 1903 szeptember 24. én rokonod és barátod Ifj Tasnádi Lajos (38. I.) Emlék. Kedves Barátaim

1

, ha a sors Egymástól bár messze el sodor Emléketek szivemben örökké honol k. Barátotok Tasnádi Lajos (33. I.) Ezeket az emlékverseket nem sorolhatjuk a népköltészeti alkotások közé. A kéziratos könyvek tanulsága és bizonysága szerint azonban ezek is benne voltak és jelenleg is benne vannak abban a költészet-kulturális hagyományban, amelyet - elsősorban a fiatal falusi közösség őriz. Ezek a versek nagy változáson nemigen mennek keresztül. Talán éppen egyedül az emlékversek azok, amelyek a falusi közösségen belül is nem annyira a szóbeli hagyományban, mint inkább - nyugodtan mondhatjuk, hogy kizárólagosan - lejegyezve, írott emlékekben, az emlék ver ses füzetekben, vagy nótás-dalos könyvekben élnek és őrződnek. Függetlenül azonban attól, hogy az emlékversek nem jelentenek olyan szellemi értéket, mint a klasszikus, szépen kicsiszolódott népköltészeti alkotások, elsősorban a kutató, a népdalkincset az esztétika szempontjainak figyelembe vételével vizsgáló literátor számára, - az emlékversek fontos néprajzi jelenségre hívják fel a figyelmünket. Elsősorban arra - s ezt már fentebb is említettük -, hogy polgári hatás, divat érte az ifjú falusi közösséget. Ez voltaképpen nem is a népköltészet számára jelent valami újat, noha ugyan költői termékekről van szó, hanem jelenti egy szo-