Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

Népköltészet és irodalom a népi kéziratos könyvekben

kasnak az átvételét, aminek a gyakorlásához nincsenek meg a hagyományos formák, a kifejező eszközök. Az emlékversnél tulajdonképpen nem is azon van a hangsúly, hogy az valójában a népköltészet területére tartozik-e vagy sem. Az emlékversek kétségtelenül nem nyújtanak olyan szellemi kielégülést sem a lejegyző, sem az olvasó számára, mint pl. a dalok vagy egyéb versek. Azonban az igen nagy élmény - s a kérdésben ez a lényeges szempont -, amikor az emlékverset valaki számára leírják. Nem pusztán az a lényeges, hogy mit írnak, hanem az, hogy ki írja és kinek írja. Általában lány kéri a fiút emlékvers írásra. Élmény a lány számára, amikor füzetét átnyújtja a fiúnak. Ezt az alkalmat már rendszerint előre várja, tehát hosszabb belső élményről van szó. A lejegyző számára is élmény, hiszen önmagát örökíti meg. Ugyanakkor a megtiszteltetés is kifejezésre jut abban, amikor emlékversírásra szólítanak fel valakit. Saját gyűjtésemből tudom, hogy a lány csak annak a fiúnak adja oda füzetét, akit meg akar tisztelni, akit magához, az ő közösségéhez illőnek tart. Voltaképpen tehát itt az emlékverseket nem annyira a költészet szemszögéből, hanem egy szokás terjedésének, illetőleg alkalmazásának formai és ugyanakkor funkcionális oldaláról kell figyelnünk. Tasnádi valószínűleg saját maga számára írta le az emlékverseket, feltehetően azért, hogyha alkalomadtán emlékversírásra kerül sor, készen legyen néhány alkalmas versike. Nem tudjuk, hogy gyökeret vert-e az emlékversírás a parasztfiatalok körében, avagy nem. Annyi azonban kétségtelen, hogy az emlékversírás kezdeti divatidőszakában is találkozunk már népköltészetből fakadó, a népköltészeti stílusnak, formának stb. megfelelő emlékvers kísérletekkel. Ezek az emlékversek jobbára különböző, már ismert versek, nóták egyes alkalmas sorainak összeillesztéséből jöttek létre. Egyik-másik ilyen versben felfedezzük a falvédők egy-két soros tanácsát, bölcsen oktató szövegét, vagy valamelyik dalnak egy már-már szállóigévé váló részletét : Szép a rózsa völgyön hegyen Ate élted még szebb legyen Légy szerény mint az ibolya Ne légy a szőke imádója