Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

Virág a népszokásokban és a népköltészetben

nősen kedvelt a népdalokban. Először említsünk példákat a leggyakrabban előforduló rózsára : Nincs szebb virág a kertekben a rózsánál, Nincs szebb kislány a faluban a rózsámnál. Akkor leszen rózsám haza jövetelem, Mikor kapufélfád piros rózsát terem. Hervadj, rózsái hervadj, Már az enyém nem vagy. Míg az enyém voltál, Piros rózsa voltál. A bazsarózsának Lehajlott a szára. Héj.

1 Én is hajlottam A rózsám szavára. Mit ér a rózsafa Piros bimbó nélkül? Mit ér a szerelem Igaz hűség nélkül? Említhetünk példákat a balladákból is. A Szűcs Marcsa balladában a virág, illetve a növényi jelkép több versszakban szerepel. Úgy tűnik, hogy a rózsa a szerelmet, a tüskefa pedig a szerelem elhervadását jelenti. Szegény Szűcs Marcsa, mielőtt kedvese megölte, így szól : Kérlek, ruzsám, kérlek, kérlek az egekre, Csak egy-két szavaim vögyél a füledbe: Mé lőttél, mé lőttél másnak hűtős társa, Másnak hűtős társa, szívemnek gyilkosa?