Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

Virág a népszokásokban és a népköltészetben

Amidőn már halott a leány, az ének szövegében több jelképes értelmű motívum fordul elő : SzilasiPistának minek a bukréta? Mikor hiszen ü is egy szál levendula. Egy szál levendula, két szál majoránna, Szegény Szűcs Marisnak gyászos koporsója. Azután pedig így fejeződik be a ballada : Mindőn lány ablakján nyílik a szép rúzsa, Csak Szűcs Mariséba hervad a tüsökfa. Öntözzétek, lányok, hogy e ne hervadjon, Galambotok szíve mög ne háborodjon! Más variánsban a halott leány így búcsúzik : Csillag voltam, lefutottam, Rózsa voltam, elhullottam. Az én éltem kimúlása Egész falu búsulása. A halált, az elmúlást csodálatosan szépen, finoman fejezi ki a népköltészet a természetből vett hasonlattal : A páros diófa ága Kihajlott volt az utcára. A diófa kiszáradott Szűcs Maris is elhervadó tt. Népballadáink egy csoportjában a meghalt leány és fiú testéből virág, olykor fa nő és a szerelmesek a sír fölött ismét találkoznak, a virágok összeborulnak s bennük a meghalt pár fonódik össze. A sírból kinövő virág fontos motívuma az egyik legszebb klasz-