Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

A népszokások változásáról

egyúttal azt is jelenti, hogy nemcsak a szántáshoz, vetéshez és aratáshoz fűződhettek rítusok, hanem magához a búzához, mint terményhez is. A búza mellett bizonyosra vehetjük még a kölest, a kendert, esetleg az árpát. Ez utóbbi azonban nem lényeges, mivel a kultuszban, mint terménynek, alig van szerepe. A szőlővel és más gyümölcsfélékkel kapcsolatban is ugyanezt mondhatjuk. Ugyanakkor a legtöbb rítus a mai magyar recens anyagban éppen a búzával, kenderrel és igen sok esetben a kölessel kapcsolatban fordul elő. A rítusok zöme pedig természetszerűleg általános vonatkozásban a szántás, vetés és aratás munkafolyamatai köré csoportosul. Mindenképpen számolhatunk tehát a mezőgazdasági rítusoknak oly rétegével, amely a magyarságnál a honfoglalást megelőző periódusban már megvolt. A konkrét vizsgálatokra az adatok hiányában nincs lehetőség, lényegében csak feltevésekre szorítkozhatunk. Különösen így áll ez, ha időben és térben visszafelé haladunk, amire feljogosít a finnugor eredetű kenyér és köles szavunk. Idevonatkozóan alább meglepő párhuzamokat említünk. Kétségtelen tény az, hogy a magyarság a honfoglalást megelőző időkben különböző népektől kaphatott hatásokat. A földművelésben kezdetben leginkább a különböző török-fajú népektől, később a szlávoktól. Ezeken a szálakon a magyar agrárkultusz mélyen gyökerezhet az európai, az indoeurópai kultúrában. Mint László Gyula írja, az a terület, ahol a magyarság élt, Dél-Oroszország földje és műveltsége szerves alkotórésze volt Európának. E földrésznek a műveltségében három egyenrangú, de különböző jellegű műveltség kapcsolódott: a Földközi-tenger melléki klasszikus kultúra, az északi germán és a dél-orosz steppei kultúra. E kapcsolatokban bontakozott ki a magyarság egyénisége.

32 Amint arra fentebb utaltunk, a régi magyar gazdálkodás többféle hatás alatt kiformálódott típust képvisel.

33 Ez nyilvánvalóan a honfoglalás előtti kultuszban is megmutatkozott. A honfoglalást követően különösen erős idegen hatás, befolyás alá került a magyarság. A földművelés újabb formái, az újabb termények a kultusz 32 László Gyula: i. m. 201. 33 Váczy Péter: i. m. 291.