Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

Előszó

alig vagy egyáltalában nem fordított figyelmet. A kutatás ezen képviselői általában úgy vélekednek, hogy a magyarság több mint ezer éve gyalogol Európa felé. Pedig mily szépen mutatott irányt Györffy István, aki a következőket mondotta: „Európa nem arra kíváncsi, hogy átvettük-e mindazt, amit az európai műveltség nyújthat, hanem arra, hogy a magunkéból mivel gyarapítottuk az európai művelődést." Ide kívánkoznak Széchenyi István szavai is: „A magyarnak, hogy valami legyen Európában, egyedül magyarnak kell lennie; ez dicső és nemes öröksége." Nekünk, népi kultúránk kutatóinak fölöttébb nagy figyelmet kell fordítanunk arra, hogyan fejlődött, alakult műveltségünk és az átadás-átvétel sok évszázados bonyolult folyamatában hogyan lettünk „európai magyarrá" ; a magyar nép kultúrája milyen sajátos jegyekkel jellemezhető, amelyek összességében elválasztják a környező népektől, de amelyek részleteiben összekapcsolják a Kárpát-medence - és tovább Európa - népeivel. Vizsgálataimban fokozott szerepet kaptak az interetnikus kapcsolatok, a kulturális elemek átadásának, átvételének a kérdései. Több fejezet középpontjában a szokások kapcsolatának területi és történeti összefüggései állnak. Az interetnikus kapcsolatok vizsgálata során sokan úgy vélték, hogy a politikai határoknál már szorosabb kontaktus kezdődött két nép kultúrája között. Az első világháború után ez a szemlélet több kutató munkájára erősen rányomta a bélyegét. A kulturális kapcsolatokat időben sok évszázadot, sőt egy évezredet átívelve kell figyelnünk. Ebben az összefüggésben különösen a migráció és a kolonizáció révén létrejött és kialakult kulturális kapcsolatok kérdései kerülnek előtérbe. A migráció és a kolonizáció népek, közösségek és egyedek révén változatos hagyományt alakított ki a Kárpát-medence népi kultúrájának térképén. Népszokásaink története szorosan összefonódik a magyar nép gazdasági, társadalmi fejlődésének történetével. Szokásaink életünket, tevékenységünket szövevényesen behálózzák. A közösségi kapcsolatok a hagyományok által kialakított és tudatosan létrehozott szokások nélkül elképzelhetetlenek. A szokások rendszerbe foglalják a közösségek életét, munkatevékenységét. A népszokások és általában a szokás fogalma alá tartoznak mindazok a cselekvések, amelyeket az emberek mindennapi életükben a hagyományoknak megfele-