Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

Előszó

lően végeznek, olykor tudatosan, gyakran pedig a folytonos ismétlődés nyomán ösztönösen. Nemcsak a népi közösségek hagyományában, hanem a magasabb műveltségi szinttel rendelkező modern ember cselekvéseiben, napi élettevékenységében is megfigyelhetőek olyan szokások, amelyek évszázadokra, sőt, egyes motívumok évezredekre nyúlnak vissza. A szokásokra korok, korszakok nyomták rá a bélyegüket, s változást, módosulást és gyakran igen erőteljes átalakulást eredményeztek. Vizsgálataimban a változások folyamataira fokozott figyelmet szentelek. Voltaképpen a szokások és a hiedelmek állandó változásban vannak, amely változás mögött gazdasági, társadalmi erők működését, művelődéstörténetünk szakaszait figyelhetjük meg. Hasonlóképpen a magyar nép műveltségének messzi múltban gyökerező emlékei tárulnak fel a népköltészet különböző műfajaiban. A kötet néhány fejezetében a népköltészet, illetőleg tágabban értelmezve egy sajátos népi „irodalom" kevésbé ismert részleteivel foglalkozom. A parasztság, a nép szellemi kultúrájára nagy hatással volt a műköltészet. Az ún. „magasabb kultúra alászállása" különösen a múlt század közepétől követhető nyomon. A népi kéziratos könyvek hűen tükrözik az irodalom érintkezési felületeit a néphagyománnyal. A néphagyomány és az irodalom kapcsolatában fontos szerepe volt a felvilágosodás kezdetétől a kollégiumi diákságnak és a diákirodalomnak. A diákköltészet közvetítő funkciója a műköltészet és a népköltészet között jól megfigyelhető. A kulturális elemek alászállását jelentős mértékben elősegítették a nép és a magasabb kultúrkörök között mintegy szellemi hidat is alkotó diákok, a kollégiumokból kikerült tanítók és lelkészek. Szép példaként áll előttünk az Argirus históriája, a Kádár vitéz éneke, az Arany Trombita, a Mennyből jött levél, számos virágének és új stílusú népballada. A népi kéziratos irodalom jól mutatja a parasztság olvasmány igény ét, azt a hatást és élményt, amelyet a magasabb irodalomtól kapott. Külön hely illeti meg a folklorisztikai vizsgálataimban a népköltészet és az irodalom határmezsgyéjén álló népi verselőket, parasztköltőket, akiknek a versei kéziratos füzetekben terjedve jelentettek irodalmi élményt egy-egy kisebb vagy nagyobb közösségben. Szépen emlékezik róluk Illyés Gyula a Puszták népében, s jelentőségüket emeli ki Ortutay Gyula, amikor azt hangsúlyozza, hogy a népköltők