Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)
A népszokások változásáról
megmaradt. Ezt különösen megkönnyítette az, hogy a gépi vetéssel párhuzamosan még a kézi vetés is élt. Sok esetben a szokások eltűnésének, átalakulásának folyamatát alig, vagy egyáltalában nem lehet megfigyelni. Ott, ahol egy vetőgépet többen használtak, a sürgős vetési időszakban egymásra vártak, a vetést tiltó napokat, napszakot, holdállást stb. már aligha vették figyelembe. Ahol ilyen hagyomány volt, racionális okok miatt nyilvánvalóan háttérbe szorult. Amikor változásról beszélünk, valamihez viszonyítunk. Elsősorban a hagyomány korábbi állapotához. Valójában egy olyan állapothoz, amely ugyancsak valamely változás folyamata nyomán állott elő. Hiszen nyilvánvalóan bizonyos időpontokban alakultak ki a vetéssel kapcsolatos szokások is, amely szokások és hiedelmek tovább adaptálódtak a fejlődés, a változás bizonyos időszakában a mezőgazdaságban meghonosodott újabb terményre. A fentebb említett hiedelem, amely szerint a kártevők stb. ellen úgy kell védekezni, hogy a vetőember három gabonaszemet vesz a szájába és némán vet, vonatkozik a kukorica, a köles, a kender stb. elvetésére is. 15 Nyilvánvaló, hogy a hiedelem akkor adaptálódott, amikor az új terményt termeszteni kezdték. A kukoricával kapcsolatban utal erre Balassa Iván.™ A változás vizsgálatánál tudatában kell lennünk annak, hogy az esetek többségében a változást egy feltételezett korábbi állapotnak megfelelően állapítjuk meg. Ugyanis, többnyire teljes pontossággal csak azt tudjuk, hogy a szokás, hiedelem milyen volt akkor, amikor megfigyeltük. Különösen a szokásokkal kapcsolatban a korábbi állapotot csak kikövetkeztetjük. Elsősorban vonatkozik ez arra az esetre, amikor a változásvizsgálatot nem récens anyag nyomán végezzük. Ha egy közösségből valamely szokással, rítussal kapcsolatban korábbi adattal, megfigyeléssel nem rendelkezünk, egy másik közösség esetleg korábban megfigyelt szokásához, rítusához viszonyítunk. Az esetek többségében ez nem célravezető eljárás. Elsősorban azért nem, mert nem tudhatjuk, hogy az a variáns, 15 Berze Nagy János: i. m. 174-175. 16 Balassa Iván: A magyar kukorica. Budapest, 1960. 147 kk.
