Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)
A népszokások változásáról
A kettős funkció az előbbi példánk szerint a következőképpen értendő. Az aktív cselekvők számára a betlehemezésben lényeges változás mind tartalmilag, mind formailag akkor következett be, amikor a szokás gyakorlásához anyagi érdekeltség fűződött. Ettől kezdve a szokás funkciója, a gyakorlói részére nem egyezett meg mint ahogy az újabban már megfigyelhető volt - azzal a funkcióval, amelyet betölteni volt hivatva a szokásközösségben. A szokást fogadók számára a szokás funkciója a nagy esemény felidézésére, lelki élmény előidézésére irányult. Ennél a változást, a módosulást az eszmei háttér fokozatos bomlása jelentette. Az élmény funkció továbbra is megmaradt, csakhogy más tartalommal, a játék, a színjátszás sajátos szellemi élményt nyújtó funkciójával. Mindkét esetben lényeges funkcióváltozásról beszélhetünk. A változást előidéző okok feltárását mindkettőnél külön-külön kell elvégeznünk, annak ellenére, hogy ugyanazon szokásközösségről és ugyanazon szokásról van szó. Mindenekelőtt tehát a funkcióváltozás okainak keresésénél a funkció különbségekre kell rámutatnunk. Ugyanazon szokás funkcióbeli különbözőségei a szokásnak eleve bizonyos változását jelentik. Ennek a változásnak az okai viszont abban a közösségben rejlenek, amelyben a szokás funkcionál. Említhetünk még további példákat. Amikor a pásztorok dec. 24-én az állattartó gazdákat vesszőnyalábbal felkeresik (Nógrád, Pest, Heves m.) és engedik magukat megvesszőzni, cél szerint az állatokra irányuló varázslás történik. 4 A szokás funkciója a szokást fogadó gazda vagy gazdaasszony számára az állat védelmére végzett mágikus cselekedetben rejlik, amíg ugyanakkor a pásztor részére a szokás lényegi része az adományszerzéssel függ össze, annak ellenére, hogy összhangban áll a szokás előbbi funkcionális gondolatával is. Ugyanez a kettősség mutatkozik meg számos olyan szokásban, amelyben a szokást gyakorlók, illetőleg a szokást kezdeményezők számára az adományszerzés motívuma kerül előtérbe. Gondoljunk pl. a Luca-napi tyúkvarázslásra, a karácsonyi regölésre, kántálásra, 4 Manga János: Tájékoztató színjátékszerű népszokásaink gyűjtéséhez. Budapest, 1953. 26-27.
