Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

A népszokások változásáról

jusfához kapcsolódik, amelynek egy időben való funkciójáról és változásáról szólunk. A májusfaállítás ötven-hatvan évvel ezelőtt Sajónémetiben (Borsod m.) a szokásközösség hagyományához tartozott. A szokásban ténylegesen részt vettek mindazok, akik számára a hagyomány elve szerint a májusfa a fiú-leány kapcsolatát a nyilvánosság előtt kifejezte. Ennek a szokásnak a közösségét a 16-25 éves ifjúság jelentette. (Itt nem tárgyaljuk azt a kérdést, hogy a falu egész közössége milyen szálakon kapcsolódik ehhez a szokáshoz, annak ellenére, hogy ténylegesen csak az említett korosztálybeliek vesznek benne részt). A szokás fokozatos elsorvadását a szokást gyakorló közösség életével kapcsolatba lehet hozni, olyképpen mint fentebb említettük, hogy a szokást gyakorló személyek száma csökkent. A két világháború között az iskolába került ifjúság részben külső tényezők - a szokás gyakorlásának időpontjában a szokásközösségtől való távollét -, részben pedig a műveltség alakulása következtében az udvarlás formáiban bekövetkezett változás miatt kiesett a szokást gyakorlók közül. Az iskolát végzettek részben visszakerültek a szokásközösségbe, részben végleg elkerültek abból. A szokás ezzel még nem változott meg, csak a hagyományt ápoló közösség számában történt alakulás ! A további csökkenést a szokást még fenntartó ifjúság gyárba, üzemekbe - azaz városba - való tömörülése hozta, annak ellenére, hogy a közösségtől nem szakadtak el, hiszen csak a munkaidőt töltötték távol. A más műveltségi szintet jelentő nagyüzemi keretek között nemcsak az anyagi alapban következett be változás, hanem az emberek tudatában is, amely nagymértékben kihatott a társadalmi élet minden területére. így az udvarlásnak, a férfi-nő kapcsolatának májusfával való hagyományos kifejezésére is. Méginkább bekövetkezett ez a II. világháború után, olyannyira, hogy mintegy tíz évvel ezelőtt már csak egy-két májusfa jelezte a szokás létezését. A szokás még élt, noha jelentősége, a közösségben funkciója már szinte alig volt. Nem hagyhatjuk azonban figyelmen kívül, hogy a szokásközösségben valamely szokást gyakorló egyedek számának csökkenéséhez olyan tényezők is hozzájárultak, amelyek feltárásához körültekintő megfigyelés szükséges. Ilyen vizsgálat csak kisebb közösség-