Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

Népköltészet és irodalom a népi kéziratos könyvekben

Mi Atyánk: nincsen nekünk most atyánk, a feljeb valónk visel gondot reánk; Ki vagy: én vagyok egy 15-ös magyar huszár, szép leányok csábitója; A Mennyekben: Messze van az a magasban mink lakunk a kaszárnyában Meg szenteltessék: nem élünk mi szentségei, hanem minden nap húslevessel, A te neved: Nekem legszeb az én nevem, azért a másét is tisztelem, mert a magamét jól ösmérem, szolgalatjára kedvesem; Jöjön el: elmegyek szombat este, csak legyen jó fekvő heje; A te országod: Szép ország a mienk, komisz lenne ott is. Legyen meg: Meg lesz meg, csak ne búsuljon, én a szavamat betartom; A te akaratod: Aba én nem egyezek bele, hatha aztán nem jó lenne, Miképen: Volt a mult héten, akor is a kedveseket kerestem, A mennyben: leszünk ha meg halunk, most ara ne is gondoljunk. Ugy it a földön is: a földön mi jól mulatunk Mert a lányok jó barátunk, és add meg a mi mindennapi kenyerünket : Azt nem is lehet tőlünk elfogni, mert öt napra szoktunk faszolni, És bocsásd meg: hogy szeretem a szép lányokat és elveszem a tárgyaikat, Ami vétkeinket hogy haelszámlálnám sorba, elég lenne hat hónapra, Mint mi is megbocsátunk: kivált ha nem bánt senkisem akor nem haragszunk mi sem, Ellenünk vétkezőknek: adunk mi eleget azoknak, mig a kardunkból tart, a feje pirosra izad, És ne vigy minket: ara a disznó gyakorlatra, ne fárasz ki a nagy lovaglásba, jobb lesz ha ithol maradunk, a városba sétálgatunk, A kísértésbe: nincs ott nekünk semmi hejünk, Mert tiéd a hatalom: hatalmasan vigyázunk a szép lányokra és aszony okra, Most és mind örökké: Mig rajtam a komisz ruha: Ámen (68-69. 1.) Fölöttébb érdekes, hogy a viszonylag erős vallási alapon felnőtt parasztfiatalok ilyen verseket egymás között felolvastak, és lejegyzésre érdemesnek találtak. Ezt a terméket semmiképpen sem a népköltészet szemszögéből kell vizsgálat alá vennünk. A katonaéletnek, a katonai szellemnek érdekes dokumentuma ez a kéziratos könyvekben megőrzött Huszár Miatyánk. Voltaképpen miről van szó? A katonaemberek két végletben éltek vallási tekintetben. Vagy teljesen istenhez fordultak, vagy istengyűlölőkké váltak. A durva komisz élet megkeményítette az emberi lelkeket is. Istenhez imádkozni, mondván: megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek, s talán a következő pillanatban lelőni vagy átszúrni szuronnyal azt az era-