Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

Népköltészet és irodalom a népi kéziratos könyvekben

Szegény, hogy németül nem tud más elébe lépintet Én is néztem az ahányról mint küzködik a bajall Tódulván rá minden felöl a lelkek nagy zsibajall Harmadikon negyediken keresztül is kiált rá Paszat nyújtván Szent Péter úr haja kelmed irjon rá De szörnyű sok lelek is ez obekijöt a dugója Mióta itt várakozunk Isten a mondhatója Én széjel bámulásomba biz azt észre sem vetem Hony néhai Ádám apánk ot könyököl meletem Hely halod é ez az öreg az igazi nagy magyar Van má átila dolmánya hogy ojat senkise var ez migyárt az eset után új módira szabatott Mózes legaláb azt monja deő sem volt akor ott Ott könyökölt mert köpdösni a menynek palotáját Nem Uő tehát ot szivta tajték pipáját A mint szivta ősz bajuszon kospalagi gőzölgőt A sűrűben meg habzót füst szakálára hömpöjgöt Ott tűnődött zsémbelődöt jól éresztelen magába Hogy a mai embereknek olyan vékony a lába Hiszen csak nézen az ember egy bent áló ficzkókra Mutatván hogy ülne már valami vad csikóra Csak egy betsületes izmos lelket köztök nem látok Uram be meg fogta őket be megfogta az átok Ott káromkodik vagy kető hogy nem avangérozzák Gránátérosok volnának de biz aszt csak majmózák Az egyiket Kain fijam Ábel meg a másikat Bojtárjának sem fogadta volna meg Még vége sem volt azijen Öreg tünődésinek mikor egy nagy csunyja lárma dolgot ada fülének Mert Czenkné ott kapuba olyan perlést indita Mejel minden jó lelket majd ösze háborita En gondolom ezt a Czenknét tudod teis kicsoda Hiszen jurátos korodba járhatál teis oda Elég az hogy pesten lakot Öt pacsirta utzába Szép aszony volt könyen kapót legényeket horgába Bezeg visza csiripolta a ki reá csiripolt