Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

Népköltészet és irodalom a népi kéziratos könyvekben

Kaczér nyelves káromkodó a melet dorbézoló Kálvinista let volna debiz anak sem igen jó Volt néki mit aprítani bár eleget másokat naponként itatott és étetet Szeretet volna meg élni mint fijatal nem is félt Haláláról Isten mentsen meg gondolkodni is félt Hát azonban csak elrántják a gyeként ő alóla Segre eset ugy meg ijedt hogy egy felet sem szóla Hanem idő múlva az uton jót eszébe Szent Mihályt a jámbor kocsist vete mindjárt nyelvére Idáig káromitota hogy ily fene lovat tart mej őtet erővel hozta még ő jőni nem akart még hogy a kapuba értis felete sértegete Bánás módját parasztnak pimasznak nevezgete De szent Mihály csak hogy lovát békével elolthata Úgy sembirt volna Czenknével dolgára ment ot hata az után sem nyugot Czenkné mert nem vérfa félyébe Hogy veszet ot jó tejföllös kávéja a csészébe mindenem mond rendetlenül viganóm a varóba A kovászom keletlenül a lopó a hordóba A cselédet is elküldtem mint a bolond más felé Pedig az is mind hunczut egy csép jóság sem szorult belé Kamarám pinczém záratlan a komót kultsa bene Hát ha mán valami bolond bemene és kárt teve Ilyen rosz álapotába eszébe juta mégis Hogy mán sorsán nem segíthet száz nyüstü nyelveségis No vigye el hát az ördög azta sok hitványságot De mit adhat érte jobat lásuk a menyországot Ha jók amik ot bent vágynak job jókor hozá fogni menjünk be hát mert nem szoktam idekin átsorogni Nosza édes Péter uram emelitse ülepét Egy kapus csak betsüjemeg egy ij aszony it létét ez mégis iletlen dolog mond ádám az díványról amit ez az aszony csinál Czenknéhez eképen szól Kivagy lányom azt szép szóval ad elő Ládé erő hatalomal ide egy lélek sem jő