Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

Népköltészet és irodalom a népi kéziratos könyvekben

Galamb száll a háztetőre Édesanyám Isten véle Köszönöm a nevelését Eddigvaló szívességét. Itt felvetődhet a kérdés, hogy a ponyvái füzetek írói nem a nép között már elterjedt s általánosan ismert dalokat vették-e be a vőfélykönyvbe, s azok mintegy körforgást téve, újra visszakerültek a nép közé - most már azonban a szélesebb elterjedés lehetőségével. Ugyancsak kérdés, amit a Magyar Népzene Tára is felvet, hogy „vajon a vőfélykönyvek rigmusai vesztették-e el dallamukat, vagy pedig a rigmusokra alkalmazott-e utólag dallamot a nép."

40 Mindezekre a filológiai vizsgálat fog fényt deríteni. Szövegeink alapján azonban néhány gondolatot már felvethetünk. Vőfélyverseink között több olyan vers van, amelynek csak egy része, egy versszaka vált dallá. Kovácsvágási kéziratos gyűjtésemből bemutatok egy verset, amelynek nótává vált, énekelt változatát is ismerjük. A vers a menyasszopy búcsúja Jány Barátitól:*

1 Kedves lyány barátim nyelvem rátok fordul, Értetek szememből a könyü ki tsordul, Mert ezen órában barátságunk elmúl, Miattatok szivem jaj tán meg sem vidul. Szüntelen reátok Menyből áldás szóljon, Krisztus oltalmával melettetek aljon, Napotokhoz boldog napokat számláljon, Egykor a szivetek hü férjre találjon. De jó hív barátim kérlek beneteket, Hogyha vagy tréfából vagy máskép titeket, Megbántotalak is, most megengedjetek, Mert nem tudom, mikor lehetek veletek. 40 Magyar Népzene Tára: i. m. XIII. 41 DENIA, Itsz.: 0185.