Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

Népköltészet és irodalom a népi kéziratos könyvekben

tanúskodik, hogy a XVII. század második felében Misztótfalusi Kis Miklós is kiadta.

25 A különböző krajcáros ponyvái kiadások elősegítették a história népmesévé alakulását, tartalmánál fogva pedig a néphagyományban való fennmaradását. A népmese mellett a história énekként is elterjedt. Maga az a tény, hogy Gyergyai „ad notam" írta a históriát,

26 arra enged következtetni, hogy még az 1620-as években a históriás történeteket énekelve is előadhatták. Azért énekelve is, mert ugyanakkor már a kötetlen szövegű elbeszélés, a mesélés lépett előtérbe. Bizonyos ideig mindkettő párhuzamosan haladhatott egymás mellett. Idők folyamán azonban a históriás ének néhány versszakra redukálódott az emlékezetben. Valószínű az is, hogy ma már több Árgirus-mesére bukkannánk, mint Árgirus-nótára. Éppen ezért fontos, hogy a rendelkezésünkre álló adatok birtokában az Árgirus-nóta elterjedésére, a népi hagyományban való meglétére s egyben a históriás szöveg népi éneklésére, egyes részének népdallá válására és egykori életére rámutassunk. A dalszöveg néhány kérdés felvetésére ad alkalmat s egyben ezek megvilágításához visz közelebb. 1. Az Argirus história népmesévé válása mellett népi énekké való kicsapódása is megtörtént olyformán, hogy az idők folyamán egy bizonyos rész önálló, a históriától teljesen független dallá alakult, amely a népdalkincsben az eredeti históriás énektől funkciójában módosulva, s attól teljesen függetlenül terjedt. Lehetségesnek tarthatjuk tehát azt, hogy a fenti Árgirus-nóta leírója az eredeti históriai szöveget nem is ismerte, csak magát a dallá kristályosodott versszakokat. 2. A Kodály Zoltán által, a bukovinai magyaroknál 1914-ben lejegyzett szöveg a fenti szöveggel azonosan, Argirus bujdosásával kezdődik.

27 Felvethető az a kérdés, hogy a história hatalmas anyagá25 Misztótfalusi Kis M.: Mentsége. 1952. évi kiadás. 82. 26 A história cime után az 1618-i kéziratban ez áll: „Nóta, oly búval bánattal az Aeneas király..." L. Kanyaró F.: Argirus históriájának 1618-iki kézirata. Ethn., XXV. 1914. 305.; L. még: Harsányi I.-Gulyás J.: Az Argirus legrégibb kéziratának sárospataki töredéke. Ethn., XXV. 1914. 298-305. 27 Kodály Z. : Argirus nótája. Ethn., XXXI. 1920. 26. ; Az Argirus népszerűségére vö. : Kardos T.: Az Árgirus-széphistória. Budapest, 1967.