Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

Az egyén szerepe a népszokásokban

módúak közé emelkedett család, vagy az ifjú magasabb iskolába jár, ipari tanuló stb.) abba a körbe emelkednek, amelynek a tagjai a szokásban aktívan nem vettek részt, azaz csak passzív (fogadó) képviselői voltak annak, abban az esetben a közösségen belül egyre szűkebb körre szorul az aktív cselekvők száma és ez a szám egy bizonyos idő múlva teljesen lecsökkenhet, olyannyira, hogy többé a szokás funkcionálásáról nem beszélhetünk. így pl. Gömörben a szalonnaszerző farsangi nyársalás teljesen eltűnt, mivel a szokás korábbi évtizedeinek aktív résztvevői a gazdasági-társadalmi élet alakulásával felemelkedtek arra a szintre, amelyiken a szokás paszszív képviselői, résztvevői voltak, vagyis a szokást végzők közül a szokást fogadókká váltak. Ezzel az átalakulással azonban a szokás is megszűnt. A szokás azonban nemcsak a szokást végzők, hanem a szokást befogadók miatt is kihalhat. Pl. némely helyen a lakodalmi szokásokban helyet kapó dramatikus játékokat a lakodalomban részt vevő vendégek utasították el és így az előbbi pandantja következett be : a szokást és a szokást képviselő aktív szereplőket a szokás passzív résztvevői szorították háttérbe, tüntették el. Megállapítottuk, hogy az egyént és a közösséget a szokást végzők (aktív cselekvők) és a szokást fogadók (passzív cselekvők) csoportjába sorolhatjuk. A szokás életében, alakulásában, formai vagy tartalmi változásában ennek a két faktornak döntő szerepe van. Természetesen, a szokások „történetére" egyéb, különböző tényezők vannak, illetőleg voltak hatással. Gondoljunk csak pl. a rendeletek útján történt szokáseltiltásokra vagy éppenséggel az intézményes (egyházi, állami) jellegű szokások kialakulására. A szokás változásával, alakulásával kapcsolatban egyes kutatók - így pl. a már említett Geiger - két domináns erőt említenek, amelyek meghatározzák a szokás fejlődését. Ezek anyagi, illetőleg szellemi erők, azaz olyan változások, amelyek a szokás hordozóinak vagy anyagi, vagy szellemi kultúrájában mennek végbe.

10 Az ily módon rendkívül szerteágazó kérdéskomplexumból a szokás életét, történetét stb. vizsgálva csak az egyéni tényezők szerepét igyekszünk felfedni. Azoknak az egyéneknek, egyedeknek a szerepét, akik egyúttal a szokást végző 10 Geiger: Deutsches Volkstum, 32-33.