Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)
Az egyén szerepe a népszokásokban
Úgy gondolom, nem szükségtelen, ha a szokásokkal kapcsolatban is figyelmeztetünk arra, hogy bár a tömegek, nagy csoportok vesznek részt benne, a szokás mögött valamiféle egységes, homogén közösséget tételezzünk fel. Ebbe a közösségbe (pl. egy falu lakossága) az azonos foglalkozásúakon (pl. a földművelők) kívül a legkülönbözőbb egyedek (mesteremberek, tanító, pap stb.) tartoznak. 9 De még az azonos foglalkozású közösség sem egységes, sőt, éppen ellenkezőleg, erősen differenciált és így ez a körülmény már önmagában is jelentős szerepet játszik a szokások életében. Gondoljunk csak pl. a karácsonyi, szilveszteri kántálásra vagy a betlehemes játékokra, csillagozásra stb. Ezekben a szokásokban lényegében a falu minden tagja részt vesz valamilyen formában, aktíve (a szokást végzők) vagy passzíve (a szokást fogadók). A szokásvizsgálat szempontjából döntő itt azonban az, hogy a közösség tagjainál milyen mérvű aktivitás, illetőleg passzivitás tapasztalható a szokásokkal szemben. Ez adott esetben alapvetően meghatározza a szokás jellegét, sőt, a szokás életbenmaradásának vagy kihalásának lehet a mozgatója. Pl. a különböző kántálásokban, farsangi nyársalás szokásában, szerencsekívánó köszöntésekben, vagy akár pl. a betlehemezésben is, a közösségnek ajándékot, pénzt ilyen úton szerezni próbáló tagjai (főleg szegényebb gyermekek, ifjak) vesznek részt. Ezek a szokások aktív képviselői. A szokásba bekapcsolódnak a közösség többi tagjai is. Ez egyrészt a szokás előkészítésében, másrészt a szokás fogadásában, meghallgatásában, megtekintésében, igen gyakran a szokásba való bekapcsolódásban (pl. mikor nyársra tűzik a szalonnát, amikor helyet készítenek a betlehemezőknek, amikor a pásztor vesszőzésére magasra ugrálnak stb.) jelentkezik. Ha most már azonban pl. a szokásnak az adománygyűjtő mozzanatát tekintve, az aktívan végzők közül egyesek gazdasági vagy társadalmi helyzetének alakulásával (szegényparasztok között a jobb9 Az egyén és a közösség összefüggésében a kutatók rámutattak az ún. Einzälgänger-ekre is, mint pl. amilyenek a vándoremberek, koldusok, akik mind a városi, mind a falusi közösségekből ki vannak rekesztve. Bizonyos vonatkozásban idetartoznak a falusi kovácsok és pásztorok is. Geiger: Deutsches Volkstum, 30.
