Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

Az egyén szerepe a népszokásokban

és mindenki külön-külön is ismeri a szokás menetét, szabályait és gyakorolja azt vagy résztvevője annak. Nem kétséges, hogy a közösség rányomja vagy rányomhatja a maga sajátos bélyegét a mesélésre, a mesei alkalomra, noha abban döntő átalakulást, változást évszázadok (sőt évezredek) során sem eredményezett, míg a szokások kialakulásában olykor évtizedek alatt történő teljes átalakulásában vagy egyenesen eltűnésében mind a közösségnek, mind a kiemelkedő egyedeknek döntő szerepe volt. Amíg a mese elmondása, hallgatása az esetek többségében szűk körre szorul és előfordul, hogy ennek a körnek a tagjai (fonó vagy más alkalom esetében) lényegében alig változnak, addig a szokás gyakorlásában a legszélesebb néprétegek érdekelve és képviselve vannak. Természetesen nincs kizárva az, hogy a közösség minden tagja életének egy bizonyos időszakában nem vett volna részt a mese hallgatásában. Viszont nem kétséges az, hogy amikor az érintett közösségből kikerült, további hatása se aktíve, se passzíve lényegében nincs a mesére, ugyanakkor a szokásoknál - mint említettük ha ténylegesen nem is gyakorolja, nem résztvevője minden szokásnak, hatása, a szokás mögötti funkciója (részvétel az előkészítésben, segítségnyújtás a szokás aktív tagjainak stb.) döntő jelentőségű. De mindezektől függetlenül is a szokások területén vannak olyan pontok (pl. az ünnepek), ahol a közösség legkülönbözőbb tagjait összekötik a hagyomány szálai. Meg kell azonban említenünk, hogy a folklór műfajok közül a nóta, dal vizsgálódási szempontjai az egyén és a közösség tekintetében a szokásokkal leginkább megegyezik, és amely műfajnál a közösségeket összekötő szálak éppúgy felismerhetők és ugyanolyan erősek, mint a szokások területén. Mindezeket azért tartottam szükségesnek elmondani és előrebocsátani, hogy lássuk azt az alapvető különbséget, amely az egyének, egyéniségek és a közösség szerepének vizsgálata során a folklór műfajok és a szokások között fennállanak. Természetesen a vizsgálódási szempontok között érintkezési területek vannak, a problémák megoldása azonban a rendkívül szerteágazó szokások tömkelegében sokkal bonyolultabb, körülményesebb és az esetek többségében akkor érhetünk célhoz, ha az egyes szokásokat az egyén és a közösség szerepének tekintetében külön-külön vesszük vizsgálat alá.