Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)
Az egyén szerepe a népszokásokban
kor-szerinti szokásoknak mindenki részese volt és részese lesz. Ez önmagában is bizonyos fokú aktivitást jelent visszafelé (a fiatalok tanítása) és előrefelé (a fiatalok érdeklődése). Számtalan példa mutatja, hogy a szokásokban ténylegesen már részt nem vevő idősebb személy - erről részletesen szólunk - milyen aktívan irányítja azt. Ugyancsak tényszerűen megállapítható, hogy az ifjak mennyire igyekeznek már korán elsajátítani az idősebbek szokásait s így igen gyakran játékszerűen utánozzák is őket (pl. lakodalmas játékok). 8 Valójában tehát a korszerinti szokások nem szűkülnek le teljesen egy-egy csoportra. A példákat tovább bővíthetnénk. A kivételekre is kell azonban gondolnunk. A szokások egy bizonyos része, az ún. familiáris, egyházi jellegű, mesterségbeli stb. szokások, ill. hiedelem és a szokás mezsgyéjén álló cselekvések (mint pl. a Szt. György-napi tüskerakás, nagypénteki mosdás) az egyéni és közösségi magatartásnak egészen sajátságos területét jelentik, amelyeknek a vizsgálata feltétlenül összefügg a különböző szokások csoportosításával és legfőképpen a definíciók rögzítésével. Mindettől függetlenül azonban, az eddigiek nyomán kitűnhet az is, hogy az egyén és közösség a szokások rendkívül bonyolult rengetegében valami egészen sajátságos és az eddigi vizsgálódási szempontokkal teljesen meg nem oldható szereppel bír. A folklór műfajok területéről említett példák jól igazolhatják azokat a különbözőségeket, amelyek az egyéniség és közösség szerepének vizsgálatánál a szokások és az egyes műfajok között fennállanak. Nem szükséges a különbözőségek részletes kimutatása. Elég, ha idevonatkozóan néhány alapvető vonásra utalunk. A mese, ahol a legjobban érvényesült az egyéniség és közösség szerepének vizsgálata, lényegében egyének, egyedek művészete. A közösség tagjai sohasem vesznek részt a mesélésben, nem válnak mesélővé, a mese előadóivá, aktív hordozóivá, mint a szokások esetében, ahol a szokást éppen az teszi szokássá, hogy tömeg műveli, 8 Idevonatkozóan 1. pl. Kresz Mária: Gyermekélet és játék Sárpilisen. In : Tanulmányok egy sárközi falu társadalmáról (Szerk. : Mády Zoltán), Budapest, 1942. 45-62.; Kresz Mária: A hagyományokba való belenevelődés egy parasztfaluban. In; Néprajzi Tanulmányok (Szerk.: Ortutay Gyula), Budapest, 1949. 53-92.
