Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

A Lytierses monda és a megkötés szokása

Áldomás aratáskor. Bánlaka (Bihar m.). In: Hazánk s a Külföld, 1869. 713. A csokrot csak otthon vette le a karjáról és a szobában egy kép mellé akasztotta vagy a mestergerendára függesztette. Égerszögön a gazda lábát, kezét kötötték össze a marokszedő asszonyok. A gazda magával vitte az italt és az ajándékot s kiváltotta magát. Égerszögön szokásban volt, hogy az aratás utolsó napján is megkötötték a gazdát s a tarlón meghempergették. Emlékeznek arra is, hogy a gazdát egy kéve búzával fogták körül és belekötötték a kévébe. Dövényben a virágokkal tarkított búzakötelet a gazda nyakába akasztották. Kánóban búzakalászt és virágot kötöttek a gazda karjára, aki pénzt adott az aratóknak pálinkára, a nőknek selyemcukorra. Hasonló szokás volt Tornakápolnán és Abodon is. Tornyosnémetiben a marokszedők 2-3 m hosszú búzakötelet fontak és a gazdát tetőtől talpig becsavarták. A gazda áldomással váltotta ki magát. A sarai földbirtokon a számtartót kötötték meg virággal díszített fonattal. így köszöntötték: „Az isten jövőre különb aratást adjon és hosszítsa meg a számtartó úr életét, hogy jövőre újra a karjára köthessük." A számtartó este megvendégelte az aratókat, gulyást főzetett, pálinkát és bort adott. A díszes csokrot a számtartó az irodában fel-