Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

A Lytierses monda és a megkötés szokása

Az uraság megkötése. In: Vasárnapi Újság, 1888. 457. akasztotta a falra, ahol rendszerint egy évig függött. Ha a gazdát kötötték meg virágos búzafonattal, a karjáról csak otthon vette le, és lakásában a szentkép mellé függesztette. Edelényben a földbirtokost a vállán keresztben vagy a karján kötötték meg virágos búzakalász fonadékkal. A karját a derekához kötötték. Az úr számított a megkötésre, sőt, mondta is: „Engem a legszebb lány kössön meg!" Az aratók azt kiáltották: „Az isten éltesse a nagyságos urat!" A Csereháton hasonló volt a szokás. A marokszedő lányok, menyecskék a földből kihúzott gabonaszálakkal összekötözték a földbirtokost, aki borral váltotta ki magát. Az úr előre gondoskodott, hogy ott legyen a kiváltási díj. Gáván, Kenézlőn a marokszedő a tulajdonos karját szalmakötéllel a derekához szorította és felköszöntötte: „Isten éltesse sokáig!" A kaszások megéljenezték a gazdát. Ha a gazda felesége is kiment az aratókhoz, őt is megkötötték. Az áldomás nem maradt el. Végardón előfordult, hogy az uraság felesége is kiment az aratókhoz. Leült a föld végén egy fa alá a hűvösbe, egy arató búzakötéllel a fa törzséhez kötötte és felköszöntötte. A nagyságos asszony megvendégelte az aratókat. Telkibányai, makkoshotykai aratók a gazdát vállon kötötték meg. A búzakötelet a vállon át tették, a kalász a váll magasságában volt, a kötelet a