Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)
Mitikus lények a mezőgazdasági hagyományban
A konkrét utalás a székelyekre, a német szövegben előforduló magyar szavak (farkas, vörös kakas, ördög, Buksi) nem hagynak kétséget afelől, hogy a feljegyzések valóban magyar agrárrítusokra vonatkoznak. Az aratási szokásokból a kakas a fiatalság húsvéti és más tavaszi ünnepi szokásaiba került át. Jól igazolják ezt azok a leírások, amelyek Erdélyből a kakaslövés, kakasütés szokását az erdélyi magyarok hagyománya nyomán rögzítik. 227 Az erdélyi szászok szokásai között hasonlóan ismeretes a kakasütés szokása. Ugyanakkor a német nép aratási rítusaiban igen jelentős szerepe volt a kakasnak. Minden valószínűség szerint az erdélyi magyar aratási hagyományra hatottak az erdélyi szászok aratási szokásai. Természetszerűleg következik ez be ott, ahol idegen népcsoportok élnek egymás mellett. A leglényegesebb eredmény számunkra jelenleg az, hogy a magyar agrárrítusok teriomorf démonai között minden kétséget kizáróan szerepelt a kakas. A kakas az agrármágiának kedvelt áldozati állata volt. 228 Az európai népek aratási szokásaiban szinte mindenütt feltűnik. Észak-Németországban az utolsó gabona aratásakor azt kiáltják : „Most kergetjük ki a kakast", „Most fogtuk meg a kakast"'. A vendeknél az utolsó kéve neve igen gyakran kakaskéve vagy aratókakas. 22 * Nis körül cséplés befejezésekor a szérű cölöpje mellett levágnak egy kakast úgy, hogy a vére a gabonaszemekre hulljon. Az ilyen szemeket később hozzávegyítik a vetőmaghoz. 230 Igen gyakran a kakast az utolsó kévébe ültetik, és a munka befejezésekor agyonütik. 231 227 L. Ujváry H.: i. m. 7-11.; Vámszer G. további anyagot gyűjtött az erdélyi kakasütéshez. Az adatokat részemre megküldte. 228 Grimm J.: Deutsche Mythologie, I—III. Gütersloh, é. n. II. 558.; Jahn U.r Die deutschen Opfergebräuche bei Ackerbau und Viehzucht. Breslau, 1884. 187. 229 Schulenburg W. : Wendische Volkstum in Sage, Brauch und Sitte. Berlin,. 1882. 146.; Frazer J. G.: i. m. 1928. 656. 230 Schneeweis E. : i. m. 1961. 165. 231 Güntert H.: Hahn. In: Handwörterbuch des deutschen Aberglaubens. (Red.: Hoffmann-Krayer E.-Bächtold-Stäubli H.), III. Berlin-Leipzig, 1930-1931. 1329.; Ujváry Z.: i. m. 17-28.
