Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

Az egyén szerepe a népszokásokban

hogy a népi kultúrában alulról jött primitív közösségi javakkal, vagy pedig fentről jött lesüllyedt kultúrjavakkal állunk-e szemben. Neumann kifejti, hogy a primitív, az alsó réteget az „individualizmus nélküli" közösség, a magasabb, a felső réteget pedig az individualizmus és a differenciálódás jellemzi. Mindezekkel szemben Hoffmann-Krayer csak azt veti fel, hogy vajon lehetséges-e szigorúan elválasztani egymástól a felső és alsó réteget? Ugyanis mindkét rétegben vannak erős és gyenge egyéniségek, akik között csupán fokozati különbségek vannak. A magasabb civilizáció körében több az egyéniség, differenciáltabbak, mint az alacsony műveltségűek, noha az alsó rétegben is vannak jelentős egyéniségek. Éppen ezért Hoffmann-Krayer szerint nem alsó és felső rétegről kell beszélni, hanem egyénileg erősen differenciált és gyengén differenciált csoportokról. Valójában a lényeget érinti, amikor azt mondja, hogy még a legprimitívebb percepciók és tevékenykedések sem jönnek létre primer módon egy kulturálatlan csoport minden egyedénél, hanem először mindig egyeseknél, a könnyebben percipiálóknál jelennek meg, majd gyorsan áttevődnek a csoport többi tagjaira is, ahol addig maradnak meg változatlanul, amíg újabb egyéni kezdeményezések nem módosítják őket. Vagyis tehát az egyénhez,, a kimagasló egyéniséghez asszimilálódnak a többiek, a gyenge egyéniségek és így kimondhatja a tételt : a népi javak mindig asszimiláció útján képződnek. Azok a példák, amelyeket Hoffmann-Krayer az individuum tekintetében három csoportba sorolva felhoz, lényegében a felülről lefelé irányuló egyéni hatások bizonyításai, legtöbb esetben az egyén személyének pontos ismerete nélkül. Végső konklúziójában, bármennyire is magasabb kultúra süllyedésének elvi keretei szabják meg szemléletét, megállapítja, hogy a kultúrában minden módosítás egyéni hajtóerőnek (Triebkraft) az eredménye és ebben a tekintetben különösen kitűnik az individuumokban szegény tömegek asszimilációja a prominens egyéniségekhez. Ez a folyamat nemcsak a magasabb kultúrjavaknak a mélyebb rétegekbe való lesülylyedésénél játszódik le, hanem az ún. felső réteg és az ún. alsó réteg keretein belül is. Bizonyos értelemben Neumann tételét azzal módosítja, hogy az általa körülhatárolt „individualizmus nélküli" ré-