Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)
Az egyén szerepe a népszokásokban
tegekben is vannak egyéniségek, akik hatással vannak a népre, csakhogy ezeket az egyéniségeket az alsóbb rétegekben nem olyan könnyű felismerni, mint a felső rétegben. 1 Az egyéniségek konkrét tevékenységére a népszokások tekintetében valóban nem könnyű rámutatni. A szokáskutatók tudatában vannak a kérdés fontosságának. Rendszerint - természetszerűleg az egyéniséget és a közösséget, mint két pólust állítják egymással szembe a vizsgált jelenségben. A szokásokról írott kitűnő könyvében Geiger P. is kitér az individuum és a közösség szerepére és kapcsolatára. Hangsúlyozza, hogy a közösség nem egységes, differenciálatlan tömeg, nem nyáj. Ezt különösképpen bizonyítja az, hogy némely szokást a közösségen belül egyesek, vagy kisebb csoportok gyakorolnak, vagyis a közösség megoszlik a szokást foganatosítók (ezt mi aktív cselekvőknek nevezzük) és a nézők (passzív résztvevők) csoportjára. Utal arra, hogy vannak olyan szokások, amelyeknél meghatározott személyeknek kell cselekményeket végrehajtani és így a szokásnak a hatása, a megfelelő formában való bemutatása elsősorban ezektől az egyénektől függ. A problémáknak a szokásokra való kivetítésével azonban Geiger lényegében adós marad és a kérdéskomplexumba belefoglalja az ún. Einzelgänger-ek közösségéhez való viszonyulásának vizsgálatát is, amely bizonyos értelemben más vágányra tereli az egyéni hatóerőkre vonatkozó kutatást. Konklúzióként helyesen állapítja meg, hogy az egyes emberek szorgalmazzák néha az újításokat és a változtatásokat, hatást gyakorolnak a szokás életére, de nem mindig könnyű rájuk ismerni és nyomukra akadni. 2 A természeti népek kultúrájával kapcsolatban többek között Lowie R. H. mutatott rá az egyéniség szerepének fontosságára. Megállapítja, hogy a megfigyelések az egyes egyedek lenyűgöző hatását példázzák a kultúra alakulása tekintetében. Éppen ezért hangsúlyozza, hogy a terepen dolgozó számára az elvégzendő feladat nem csupán abból áll, hogy megszilárdult formában jegyezzen fel kul1 Az idetartozó kérdéseket 1. Hoffmann-Krayer Eduard: Individuelle Triebkräfte im Volksleben. In: Kleine Schriften zur Volkskunde. Basel, 1946. 223-236. 2 Geiger Paul: Deutsches Volkstum in Sitten und Brauch. Berlin-Leipzig, 1936. 29-30.
