Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

Az egyén szerepe a népszokásokban

Az egyén szerepe a népszokásokban Az egyén és a közösség szerepét a különböző folklór műfajok (mese, ballada, népdal stb.) eredetével, variálódásával, hagyományozódásával stb. kapcsolatban a kutatók igen részletesen, behatóan vizsgálták. Ezen a téren komoly eredményeket értek el, olyannyira, hogy a folklór fontosabb műfajainál az idevonatkozó kérdések lényegében lezárhatók. Az ezekkel a kérdésekkel foglalkozó tanulmányok egyöntetűen kiemelik az egyén, illetőleg a közösség alapvető, a szóbeli hagyományt döntően alakító tevékenységét. Az elvi és gyakorlati vonatkozásokban elért eredmények kiindulási alapot nyújtanak a népi kultúra más területeinek vizsgálatához is. Az idevonatkozó tanulmányok nyomán azonban megállapíthatjuk, hogy a folklór műfajokat kivéve, a kultúra más területéről, így pl. a népszokások vonatkozásában, az elvi tények megállapításán túl, konkrét, az anyagnak az egyéni hatóerők szempontjából való elemzése valójában nem történt meg. Az egyéni hatóerők vizsgálatának irodalmából a népszokásokra való utalásai miatt is ki kell emelnünk HoffmannKray er Eduard tanulmányát. Hoffmann-Krayer 1930-ban, Antwerpenben, a II. Nemzetközi Népművészeti Kongresszuson tartott előadásában fejtette ki nézeteit a népéletben jelentkező egyéni hatóerőkről. Az ő vizsgálatát azonban nagymértékben meghatározza sokat vitatott megállapítása, amelyben tömören fogalmazza meg, hogy „Das Volk produziert nicht, es reproduziert". A népi kultúra változásait előidéző okok keresésének lényegében nem tud elszakadni Neumann Hans ugyancsak sok vitára alkalmat adó tételétől, amely szerint a modern néprajzi munka fő célját annak a kérdésnek kell alkotni,