Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)
Mitikus lények a mezőgazdasági hagyományban
véért tegyünk egy nagy vargabetűt Európa legészakibb pontjától egészen a Holt-tengerig és hivatkozzunk Liungman W. nyomán közel-keleti adatokra, amelyek kitűnően beillenék vizsgálatainkba. Moab-ban és Arabia Petrában, alig két-háromszáz kilométerre Egyiptomtól, gabonaaratáskor az arab földműves az utolsó kévének, amelyet öregembemek nevez, sírt ás és a következő szavakkal helyezi bele: „Meghalt az öreg!" Ezután beföldeli a sírt, imát mond, melyben azt kéri, hogy a búza támadjon fel halottaiból. Ugyancsak öregnek nevezték Egyiptomban azt a kévét, melyet Osiris képmása mellé helyeztek. Liungman W. ezzel kapcsolatban utal arra, hogy az öreg elnevezés gyakran van kapcsolatban férfinek szalmába való bekötözésével. Egyiptomban az istent magába záró úfeíZ-oszlopot is öregember formájúvá alakították és magát Osirist „Heliopolis nagy öregjének" nevezték. Egyébként az öreg mint istennév Kelet-Afrikában gyakran előfordul. 70 Nem az a célunk, hogy egymástól független, távoli területeket kapcsoljunk össze, pusztán azért, mert az öreg itt is, ott is előfordul. Az anyag értékelése során - mint arra röviddel ezután rátérünk egyáltalában nem az a célunk, hogy a különböző népek hagyományai közötti összefüggést az eddig alkalmazott valamelyik, vagy akár több teória reflektorfényében keressük, hanem a terminológiák rokonságára, hasonlóságára, sőt egyezésére mutassunk rá az egyébként egymással kapcsolatban nem álló népek hagyományában. A szokások formájában, terminológiájában, az aratás rítusaiban, hiedelmeiben a funkcionális magyarázatokat keressük és az átadás-átvétel kérdéseire csak akkor térünk ki, ha egy korábbi nézet véleményünk szerint korrigálásra szorul. Nem elterjedési és vándorlási térkép a cél tehát, hanem ennek a „térképnek", az anyag értelmezésének, magyarázatának, végső soron a funkció megvizsgálásának szolgálatába állítása. Foglaljuk össze a következőkben azokat az elnevezéseket, amelyek ugyancsak az utolsó kévével, a kévéből készített bábuval, az utolsó aratóval állnak kapcsolatban, azaz amely elnevezések, fogalmak ugyanazokra a jelenségekre, szokásokra, rítusokra vonatkoz70Liungman W.: i. m. I. 358.
