Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

Mitikus lények a mezőgazdasági hagyományban

nak, mint amilyeneket az eddig tárgyalt baba, öreg, Kornmutter és társai jelöltek. Az európai aratási hagyományban találkozunk a menyasszony elnevezéssel. A magyar hagyományban szórványos adatra szorít­kozhatunk csupán. A szatmári Felsőbányán az aratókoszorút vivő leányt menyasszonynak nevezték. Leöntötték vízzel, azzal a céllal, hogy a búza „jól eresszen". 71 Bódvaszilason (Borsod m.) az arató­ünnepélyen az aratókoszorút vőlegénynek és menyasszonynak neve­zett legény és leány vitte a menet után. Az aratók feldíszített kaszák­kal, sarlókkal, gereblyékkel haladtak utánuk. A felvonulás befe­jezése után mulatság volt, evéssel-ivással, tánccal. 72 A Vida községi románoknál a koszorút vivő leánynak ugyancsak menyasszony (mireasa) volt a neve. Az aratók a munka befejezésekor összegyűl­tek, hogy közösen menjenek a gazda házához. Elindulás előtt a menyasszonyra, és a koszorúra egy dézsa vizet öntöttek. Útközben is többen lesben állottak, bokor vagy más rejtekhely mögül kiugrot­tak és vizet zúdítottak a menyasszonyra, és a koszorúra. A gazda há­zánál először a gazda, utána a fia locsolta le vízzel a koszorú vi vő menyasszonyt. Ezután a gazda a koszorút átvette, felakasztotta, később a magjait kicsépelte s a búza közé keverte. 73 A menyasszony elnevezését szerb-horvát hagyományban követhetjük tovább. Kra­gujevac környékén az utolsó gabonacsomó neve menyasszony (mlada). Ezt a csomót nem vágják le. Kint hagyják a földön a ma­darak számára. 74 Más szláv területen, így Csehországban és Morva­országban ugyancsak ismeretes a menyasszony (nevesta) elnevezés. A fentebb leírt antropomorf kéve baba, dedo, stary, zobrák neve 71 Versényi Gy.: Aratáskor. Magyar Polgár, XXII. 1899. Nr. 167.; Nagyszegi G. S.: Babonák. Magyar Nyelvőr, XVI. 1887. 471. 72 Szabó Zs. gyűjtése. 73 Florescu F.: Ceremónia agrára a cunuii in Munji Apuseni. Sociologia Rcma­nescä, 1939. Nr. 4-6. 283-286.; A román példákhoz, erdélyi párhuzamokhoz: Po­pescu Alexandru: Rumänische Erntebräuche. Bonn, 1974.: Uő: Erntebränche in Si­ebenbürgen und im Banat. Forschungen zur Volks- und Landeskunde, XXII. 1979. 86-92. 74 Schneeweis E. : Serbokroatische Volkskunde. Volksglaube und Volksbrauch. Berlin, 1961. 165.

Next

/
Thumbnails
Contents