Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)
Mitikus lények a mezőgazdasági hagyományban
Az öregembert haza vitték a gazdának, akinek a következő szavakkal adták át: „Hozzuk az úrnak az öregembert, tartsa meg, míg újat kap". Dingelstadtban az erfurti kerületben a 19. század közepéig szokás volt, hogy egy férfit kötöztek bele az első kévébe. Öregembernek nevezték és az utolsó kocsin vitték haza. A csűrben meghempergették és vízzel öntözték. Oberpfalz egynéhány vidékén az az öregember és azt csavarják szalmába, aki még nem készült el a csépléssel. 59 Sziléziában az utolsó kévét általában öregnek nevezték, Ezt a kévét különösen nagyra készítették. Gyakran követ kötöttek bele, hogy nehezebb legyen és minél több emberre legyen szükség a felrakásnál és a berakodásnál. Antropomorf bábut készítettek belőle, virágokkal, szalagokkal díszítették és az utolsó üres aratószekéren vitték haza. A gazdának adták át, aki megvendégelte az aratókat. Amikor az öregnek nevezett utolsó kévét feltették a szekérre, ezt mondták: „Ez az öregember, akit olyan sokáig kerestünk". Langenbielauban az öregembert kicsépelték, megőrölték és az így nyert lisztből egy kenyeret sütöttek. Ennek a kenyérnek gyógyító erőt tulajdonítottak és úgy vélték, hogy áldást hoz. Csak a család tagjainak volt szabad belőle enni. 60 Nyugat-Poroszországban az az aratónő, aki az utolsó kévét kötötte, valamint az ebből a kévéből készült antropomorf bábu az öregasszony (alte Frau) nevet kapta és az utolsó szekéren szállították haza. Súlyban és nagyságban elütött a többitől. Az öregasszonyt általában kétszer olyan hosszúra és vastagra kötötték, mint a többi kévét. Követ helyeztek a közepébe, hogy minél nehezebb legyen. Egyes adatok szerint az öregembert (öregasszonyt) háromszor körülvitték a csűrön és csak azután adták át a gazdának, akire rábízták, hogy vigyázzon rá. A csűrben fő helyre tették és többnyire megőrizték a következő aratásig. 61 A Stettin (Szczecin) vidéki falvakban, amikor rakták az utolsó aratószekeret, azt, aki az utolsó kévét tette a szekérre, öregembernek nevezték. Becsavarták gabonával. Virággal díszítették, hajába virágot 59 Az adatokat I. Frazer J. G. : i. m. 1928. 625. 60 Drechsler P.: i. m. 66-67. 61 Rantasalo A. V.: Der Ackerbau im Volksaberglauben der Finnen und Esten mit entsprechenden Gebräuchen der Germanen verglichen, I-V. Sortavala -Helsinki, 1919-1925. V. 52-53.; Frazer J. G.: i. m. 1928. 586-587.
