Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

A népszokáskutatás néhány kérdése

Bonyolult feladatot jelent annak a megvizsgálása, hogy az egyes agrárhiedelmek, mezőgazdasági szokások milyen irányból származtak, milyen arányban erednek az állattartás hiedelemköréből, illetőleg szokáshagyományából. Az idetartozó elemek vizsgálatakor több szempontot kell figyelem előtt tartanunk. Nem csupán egy feltételezett irányt kell körülhatárolnunk. Amikor egy szokás, hiedelem adaptálását az állattartás hagyományköréből tételezünk fel, és a hasonlóság, sőt azonosság megállapítható mind az állattartó pásztorkultúrában, mind pedig az agrárhagyományban, a konklúzió, a végső eredmény előtt föltétlenül szükséges annak a megállapítása is, hogy belső hagyomány nyomán történt-e az adaptálás, vagy az átvétel már kialakult, meglevő idegen mezőgazdasági hagyományból történt közvetlenül vagy közvetítéssel. A problémát néhány példával világítjuk meg. Itt szorosan kapcsolódunk a funkcióátvitel kérdéséhez. A gonosz szellemek távol tartására, az állatok védelmére, egybetartására terjedt el a körülkerülés szokása. Az állattartási hagyományban ezt a rítust alkalmazták az istállóban levő állatok megvédésére, a legelő körülzárására, az állatok együttes vagy külön-külön való megóvására. A körüljárásnak, a mágikus körnek több variánsa ismeretes. Történhet meztelenül, szótlanul, füstöléssel, napkelte előtt vagy napszállta után stb. A szokás lényege az, hogy a körüljárt, szimbolikus körülkerített területen belül tartózkodó élőlények, illetőleg maga a terület védve legyen minden ártalomtól. Ennek az állattartásban gyakori szokásnak egyező példáit találjuk meg a mezőgazdasági hagyományban. A bevetett földet a gazda vagy a gazdasszony különböző módon, meztelenül, szótlanul, különböző időben, hajnalban, este, éjfélkor körülkerülte azért, hogy a vetésben a madarak kárt ne tegyenek, jégeső ne verje el a veteményt. A szokás cselekménye, a gyakorlási mód mind az állattartó, mind a mezőgazdasági hagyományban egyező. A funkció is azonos, csupán az elsőben az állatokra, a másodikban a terményre vonatkozik. Az állattenyésztési hagyományban szintén elterjedt gyakorlat volt az állatok első kihajtásakor a tojással való varázslat. Az istálló ajtajában tojást helyeztek el, vagy az úton elásták. Az állatokat azon át hajtották. A cél az volt, hogy az állatok a nyári legelőn gömbö-