Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

A népszokáskutatás néhány kérdése

nyos rétegét, együttesét, amelyből folytonosan megújult, táplálkozott az újabb és újabb kulturális szintre lépő kisebb-nagyobb közösségek és népek szokáshagyománya, hiedelemvilága. Valójában, osztódással önmagát fejlesztette, gyarapította. Az adaptáció, illetőleg a diffúzió lényege ebben a feltételezésben rejlik. Az etnológiai irodalomban elszórtan felvetődnek olyan kérdések, amelyek az egyik kultúrából a másikba való áthajlás folyamatát érintik a rítusok és a szokások vonatkozásában. így pl. az az kérdés, hogy milyen mértékben találhatók meg a vadászéletmódnak, mint régebbi életformának az emlékei a mezőgazdasági életben, az agrárkultuszban? Ezzel kapcsolatban pl. Dünninger Jozef megemlíti, hogy bizonyos táncformákat, állatmaszkokat a totemisztikus kultikus közösségek hatalmas hátteréből kiemelkedően kell szemlélnünk. A farsangi szokások egy-egy állatmaszkja, így a medvemaszk is minden bizonnyal a vadászünnepek maradványa.

5 Vilkuna Kustaa is utalást tesz arra, hogy pl. a közös munkaalkalmak végén tartott lakoma eredetét tekintve lényegében már hozzátartozott az ősrégi vadzsákmányoló kultúrához is, amikor azokon a helyeken gyakorolták, ahol a zsákmányt megölték és széjjelosztották.

6 Az adaptáció és a diffúzió folyamatainak vizsgálata nyomán közelebb kerülünk a mezőgazdasági rítusok és szokások eredetének, funkciójának megállapításához. Az adaptálás kérdésénél mindenekelőtt szükséges azt hangsúlyoznunk, hogy az agrárrítusok és szokások alaprétegének kialakulásáról beszélünk akkor, amikor az intenzív földművelésre való áttéréskor a megelőző gazdasági kultúrák szellemi javai átkerültek az új környezetbe. Valójában tehát időperiódust is jelölünk az adaptáció fogalmával. A földművelő kultúra különböző szakaszaiban többnyire a már kialakult alapréteg rítusai, szokásai nyújtották a szokások, hiedelmek újabb és újabb munkaterületre, munkafolyamatra, kultúrnövényre való kiterjesztésének lehetőségét. így, mint majd látjuk, Európában pl. a krumplival, kukoricával kapcsolatos szokások és hiedelmek ebbe a körbe tartoznak. 5 Dünninger Jozef: i. m. 2624. 6 Vilkuna Kustaa: Volkstümliche Arbeitsfeste in Finnland. Helsinki, 1963. 243;