Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)
A népszokáskutatás néhány kérdése
szertartással, egy korábbi rétegtől nem vezethetők le, hanem maga a földművelés alakította ki, hozta létre. Természetesen az esetek zömében felvethető az a kérdés, hogy egy-egy agrárrítus módosulása-e egy ősibb, egy korábbi szertartásnak, azaz megvolt-e már a vadászó, halászó periódusban? Ezeket a kérdéseket Krappe Alexander nyitva hagyja a feltételezés lehetőségével, utalva arra, hogy határozott bizonyítékot csak a kartográfiai módszerrel lehet elérni, amikor már minden szokás vagy rítus területét határozottan ismerjük. 4 Ez utóbbi megállapításból látható, hogy Krappe Alexander diffúzióval kapcsolatos feltevése lényegében nem a belső folyamatokra, a hagyományon belüli ható erőkre vonatkozik, hanem ahhoz a problémakörhöz áll közelebb, amelyek más etnológusoknál a szokások és rítusok vándorlásának vizsgálatában jelentkeznek. A mezőgazdasági szokások és rítusok elméleti vonatkozásai tekintetében, a hagyomány struktúráját illetően a legfontosabb kérdések közé tartozik az a probléma, amelyet az adaptáció, illetőleg a diffúzió fogalmával jelölök meg. Abból az alapvető tényből kell kiindulnunk, hogy az agrárrítusok és szokások a kultúra fejlődésében egy bizonyos gazdasági szint elérésekor jöttek létre, lényegében történeti kategóriát jelentenek és a kialakulás kezdetei a magyar hagyományban időbelileg többé-kevésbé rögzíthetők. Az európai kultúra egészében is jól megragadhatók ezek az időperiódusok. A kérdés lényege az, hogy egy bizonyos időperiódusban, a földművelő kultúra kialakulásával egy időben és attól kezdve folyamatosan jöttek létre mezőgazdasági szokások és rítusok. Ami a magyar, és tágabb vonatkozásban az európai anyagot illeti, a problémát abban fogalmazzuk meg, hogy az agrárszokásoknak és rítusoknak a kialakulását mi idézte elő, azok honnan származnak, milyen gyökerekből táplálkoznak? A honnan kérdés ebben az esetben nem népek és országok közötti irányt jelöl, hanem a hagyomány különböző területeire vonatkozik. Egészen konkrétan: feltételezünk egy alaphagyományt, a kultuszoknak, a hiedelmeknek, rítusoknak, szokásoknak egy bizo4 Krappe Alexander: The Science of Folklore. New York, 1964. 284.
