Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

A népszokáskutatás néhány kérdése

Már az eddigiekből is leszűrhető az a tanulság, hogy a néphit és a népszokás területét a funkcióelemek sokasága hálózza be, s ezek éppen olyan mozgásban és kapcsolatban állnak az emberrel, az emberi élet mindennapjával, mint az elektronok az atommaggal, és gyakran igen-igen hosszú időre, kulturális robbanásokra van szükség, hogy egyes elemek kicsapódva eltűnjenek, vagy átalakulva új formával és funkcióval éljenek tovább. A következőkben az adaptáció és a diffúzió kérdéseit vizsgáljuk meg egy hagyománykör, a mezőgazdasági szokások kapcsolatában. Mindenekelőtt az adaptáció és a diffúzió fogalmát határozzuk meg. Valamely szokás, rítus adaptálásának nevezem azt a folyamatot, amikor az egyik foglalkozási körből, másképpen hagyománykörből másik foglalkozási körbe kerülnek át szokások és rítusok. Az átkerült szokások és rítusok új környezetükben hagyományossá válnak és legtöbb esetben csak elemző vizsgálat nyomán állapítható meg, hogy milyen folyamat nyomán alakultak ki. A diffúzió fogalmával azt a jelenséget jelölöm, amikor a hiedelmek, a rítusok, a szokások egy feltételezett alaprétegből, kultuszból áramlanak szét az élet, a népi kultúra különböző területeire. Vagyis, amíg az előzőnél többékevésbé formális áttételekről beszélünk, ebben az esetben a belső erők, funkcionális tényezők hatására létrejött osztódás bonyolult folyamatáról van szó. Krappe Alexander rámutat arra, hogy a rítusok és szokások diffúziójának kérdése egyike azoknak az etnológusokat foglalkoztató problémáknak, amely még rendkívül távol áll a kielégítő magyarázattól. Ő erre a problémakörre éppen csak utal, lényegében elképzeléseinek a kiinduló alapálláspontját nyújtja. Feltevéseink csak részben érintkeznek. Abból a kérdésből indul ki, hogyan alakultak a rítusok és a szokások? Feltételezhető-e az, hogy egymástól függetlenül alakultak ki, vagy pedig egy központból terjedtek el? Szerinte a véleménykülönbségek akkor jönnek elő, amikor az egyedi esetek vizsgálatára kerül sor. Természetesen ez nagyrészt attól függ, hogy milyen természetű a szokás vagy a rítus. Példaként említi az agrárrítusokat, amelyeknek az előzményeit nem lehet megállapítani, amelyek a földművelés történetétől nem választhatók el. Tehát azokat az agrárrítusokat, amelyek nem magyarázhatók egy korábbi